2009. március 12., csütörtök

Az értelmileg akadályozott gyermek



Az értelmileg akadályozott gyermek


Az értelmileg akadályozott gyermekek esetében nem lehet az átlagosan használt nevelési elveket alkalmazni.


Gyermekeinkről általában elmondhatjuk, hogy intellektuális képességük szűkösek, tanulni csak különleges segítséggel tudnak, nehezen vagy egyáltalán nem képesek életüket önállóan irányítani, életformájuk különbözik a megszokott életformától. A mai napig nincs kellő, egyöntetű megállapodás ennek az emberi állapotnak a leírásáról, sem fogalmi meghatározásáról, és maga az állapoton belüli csoportok meghatározása is problematikus.


Korszerű nézet szerint: állapotukat (a mindenkori optimális kezelést, fejlesztést és nevelést feltételezve) összefüggésbe kell hozni azzal, hogy az adott életkorban az átlagos társadalmi elvárásoknak hogyan tudnak megfelelni.



Ezért különösen fontos az értelmi fogyatékosok nevelése a személyiségformálás keretei között. Mindent meg kell tenni az értelmi képességek hiányosságainak enyhítésére úgy, hogy előtérbe kell helyezni azoknak a tulajdonságoknak fejlesztését, melyekkel az értelmi hiányok szociális szinten kompenzálhatók.
Az ösztönzés, az érzelmi gazdagítás, a közösségben való élet ismereteinek és készségeinek, valamint a jó munkavégzés tulajdonságainak fejlesztése ezért a nevelés kiemelt fontosságú feladata a mi gyermekeink esetében.
Az értelmileg akadályozott gyermekek nevelése is – miként minden más nevelés – lényegét tekintve tudatos személyiségformáló tevékenység.


Az értelmileg akadályozottak személyiségéről



Az épektől lényegesen eltérő valóság-átélési módok jellemzőek az értelmileg akadályozott fogyatékos személyiségre. A bonyolultabb helyzetekben nehezen, vagy egyáltalán nem tudják magukat kiismerni, nagyon beszűkült a lényegfelismerés lehetősége.


Cselekvéseiket az érzékelt világ átélt eleme ösztönzi és irányítja. A pillanatnyi megkívánás kielégítésére való törekvés – mely gyakran tapasztalható – ugyancsak személyiségük éretlenségére utal.



Cselekedeteiket nem szokták előre végiggondolni, így nem képesek azok helyes-helytelen voltát megkülönböztetni. Ezért munkájuk folyamatát és eredményét sem ellenőrzik.
A kommunikáció hiányosságai is torzítólag hatnak vissza gyermekeink személyiség fejlődésére. A szinte szabályszerűséggel kísérő kommunikációs zavar megnyilvánulhat szorongásban, a környezettől való elzárkózásban is.
A serdülőkortól nem annyira tudja, mint érzi a megkülönböztetést, a kizártságot, a csúfolást, ugratást és szenved tőle.
Felismeri ügyetlenségét, és azt, hogy másnak tartják. A személyiségfejlődés során ellentmondó akarati sajátosságok is megjelennek.


Tapasztaljuk a kezdeményezés hiányát és ugyanakkor a féktelenséget, a makacsságot és a befolyásolhatóságot.



Az értelmileg akadályozott tanulók tanítási-tanulási folyamatának sajátosságai


Gyermekeink tanulása, tárgyhoz kötött, tapasztalati megismerés, vezetésre szorultság, erősen mérsékelt tanulási vágy, és folyamatos indítékszegénység tapasztalható. Hiányzik a tudatos „megtanulni akarás” szándéka. A mi tanulóink beállítódása érzelmi alapú, de sok esetben passzív is lehet, később is mérsékelten alakul. Ezért van nagy jelentősége a motivációnak, az érzelemgazdag, játékos-légkörnek és a sikerélménynek.



Az oktatás erősen hangsúlyos korrekciós szándékú, mely az elfogadás mellett a kibontakoztatást segíti, valamint a tudatos és szakszerű munka a defektus elmarasztaló hatása elleni állandó küzdelmet jelenti.
A fokozott nevelésközpontúság, a valóság megismerése szorosan összefügg a cselekvéssel. A fogyatékos saját személyéhez, magatartásához, szokásaihoz, viselkedési szabályaihoz való kapcsolatokon keresztül ismerkedik meg környezetével. A nevelőhöz való kötödése nagyfokú, érzelmileg meghatározott, a nevelő hatása elsődleges, közvetlen.


Az oktatás konkrét kapcsolatban van a gyermek élethelyzetét betöltő minden tevékenységgel. Oktatásuk kizárólag a gyermek és felnőttkori konkrét mindennapjainak tevékenységi körét fogja át, életgyakorlati jellegű, nem műveltség adó.
Változik az oktatási folyamat egymásra építettsége, a szabályos didaktikában leírt menet gyakran megbomlik, az ismeretnyújtás-alkalmazás-rögzítés nem válik jellegzetesen szét.

Röviden a tanítás tartalmáról


Az értelmileg akadályozottak iskoláiban nem tantárgyakra szerveződött tudományos ismeretekről, azoknak elsajátításáról van szó, hanem az egész személyiséget átfogóan fejlesztő egységes pedagógiai cselekvési tervről, programról.
A nevelés-oktatás folyamatában a tanár által céltudatosan irányított foglalkozások ismeretei, készségei szorosan beágyazódnak a gyermek egész napjába, és ez egyben elsajátításuk feltétele is. Az oktatás tartalmát nem annyira tantárgyakban, mint képességi területek kijelölésében kell megjeleníteni.

Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai



Alsó szakasz: 1-3 évfolyamig
Ebben az iskola-előkészítő időszakban a pszichés funkcióknak (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet) és képességeknek (nyelvi kommunikációs képességek, időbeli. térbeli tájékozódást segítő készségek, együttműködés képessége) szokásrendszereknek a kialakítása történik. Ebben az életszakaszban a játékos fejlesztési formák dominánsan jelentkeznek.

Középső szakasz: 4-6 évfolyamig
Alapozó időszak a valóság megismeréséhez szükséges ismeretek és technikák elsajátítása történik, kiemelve a mindennapi önkiszolgálást, valamint a házimunkába ágyazott ismeretközvetítést, készségfejlesztést. A fejlesztő munkának ki kell térnie a jel-és szimbólumértés képességének kialakítására.

Felső szakasz: 7-10 évfolyamig
Az adaptációs időszakban előtérbe kerül az ismeretek bővítése, alapvető kultúrtechnikai ismeretek alkalmazása – differenciált formában –, a munkaképességek kialakítása, normakövetés egyszerű szociális kapcsolatokban. Gyakorlati jellegű tevékenységek, életvezetést segítő technikák alkalmazása és megerősítése képezi a fejlesztés központi feladatát.

Az értelmileg akadályozott tanulók fejlesztését átfogó területek:





  • anyanyelv és kommunikáció: beszédfejlesztés, olvasás-írás,


  • természeti környezet: környezetismeret, környezet és egészségvédelem,


  • társadalmi környezet: társadalmi ismeret, számolás-mérés,


  • életvitel és gyakorlati ismeretek: önkiszolgálás, kézimunka, életvitel és gondozási ismeretek, szociális munkatervezés,


  • művészetek: ábrázolás-alakítás, ének-zene,


  • testi nevelés: mozgásnevelés-játék, testnevelés.

Új törekvések



A normalizáció


A társadalom kívánság, hogy a fogyatékos egyén legyen annyira normatív (általános, szokásos) amennyire csak lehetséges.


Ez manapság egyre több követelményt támaszt az értelmileg akadályozattak felé:




  • tanuljon meg lehetőleg sok társadalmilag elfogadott és értékelt viselkedésmódot,


  • a környezetben a szokásos, gondozott, ápolt, igényes külsővel jelenjen meg.

Különösen fontos az általános társadalmi normákhoz való közelítés, mert így a jólneveltség benyomását kelti és kedvezően hat. Minden, ami a másmilyenség benyomását erősíti, járulékosan szociális hátrányt jelent, egyúttal saját magát a fogyatékost is eltávolítja környezetétől.


Az emberi kapcsolatokban adjunk példát arra és várjuk el, hogy a fogyatékost korának, szerepének megfelelő megszólításban, megbecsülésben részesítsük, ezzel is egyenlő emberi értékét hangsúlyozzuk. Az alacsony elvárások csökkentik az egyén kibontakozásának lehetőségeit.


Ki kell léptetnünk az örök-gyermek szerepéből, olyan szerepelvárásokat kell kifejlesztenünk, amelyek segítik a fogyatékosokat a függőség elkerülésében és önállóságuk erősítésében.

Az integráció


Különféle integrációs módokat szoktak megkülönböztetni a fogyatékosok és nem fogyatékosok közötti viszonyt tekintve: teljes együttnevelés, részleges együttnevelés, és az együttműködés a speciális oktatásban résztvevőkkel.



Az értelmileg akadályozottak nevelőintézményei esetében az integráció közeli céljai között nem szerepel az intézményes együttnevelés. Az iskolák, inkább az elkülönített speciális feladatainak megvalósítása mellett, az értelmileg akadályozottak elszigeteltségét szünteti meg, úgy, hogy bővíti a nem fogyatékos gyermekekkel, a más nevelési, kulturális és szabadidős intézményekkel való kapcsolatokat, egy relatív szociális integráció érdekében.


A nevelőmunka sajátos területei


A család


A súlyosabb fogyatékos gyermek megjelenése a családok többségében érzelmileg rendkívül nagy megrázkódtatást, sokkot jelent. A szülők gyakran úgy érzik, hogy a külső környezet visszautasító velük és gyermekükkel.
A fiatal és a felnőtt fogyatékost úgy kell(ene) látni ahogyan van, hasonló szükségletekkel és részben hasonló igényekkel, mint az ép fiatalok és felnőttek, és nem a gyermeki-lét elvárásaiban visszatartani.



A szülők, mint nevelési partnerek



A szülőkkel történő kapcsolattartás lehetséges területei




  • Az egyéni beszélgetések talán a legfontosabbak, hiszen bensőséges kapcsolatot tudunk kialakítani a szülővel, mely igen gazdagon szolgálhatja a gyermek további hatékony fejlesztését.


  • A családlátogatás is igen fontos a mi gyermekeink körében. Az ilyen látogatások rengeteg információt jelentenek a szakember számára. Sajnos, még ma is tapasztalhatjuk, hogy a szülők, a gyermek nevelésének terhét szeretnék átruházni, a felelősséget áthárítani az iskolára.


  • A Szülői értekezleteken is találkozunk, az aktuális problémákat tárgyaljuk meg hosszasan ilyenkor.


  • A nyílt nap bemutató órái igen eredményesek lehetnének a szülők tájékoztatása szempontjából, reálisabb kép alakulhatna ki gyermekük állapotáról, képességeiről.


  • A Szülők Klubja nagyon alkalmas lenne, hogy több szülő beszélje meg más-más szempontból problémáit, illetve másként tájékozódjon gyermekének fogyatékosságáról és kilátásairól.




Helen Keller


Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat

Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg
magamat, munkámat,
sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
és akkor nagyon elégedett leszek.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.

Fény az én sötétségemben!
Hang a csöndemben.
Hiszem az örök életet.

Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,
amelyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép otthonom lesz
telve színnel, zenével,
a virágok bólongatásával
és szeretteim arcával.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése