2012. május 16., szerda

Hangulatkép az „Együttműködő kommunikáció a családban” tréningről



Magyarics Flóra Napsugár - "Amikor megérkezett a testvérem"
Abrakadabra csoport I. díj


Családdal vagyok! címmel hirdetett meg gyermekrajz pályázatot a Növekvő Hold Alapítvány és a Tudatos Életért Egyesület  3-14 éves korú gyermekek körében. 


A Családdal vagyok! – generációk egymás hegyén-hátán kampányzáró családi napon kerültek átadásra a díjak a helyezetteknek, amely 2012. április 28-án volt. (A díjazottak neve és a pályamunkák a Babafalva portál főtámogató oldalán a linkre kattintva megtekinthetőek.) 



Írtam korábban, hogy zsűri tag leszek, és bizony meg kell mondjam nem könnyű egy gyermekrajzpályázat zsűrijének lenni, és ebben mindannyian, mint zsűri tagok egyet értettünk. Csodálatos rajzok születtek, hiszen a gyermekek életében legfontosabb érzelmi és létfenntartási biztonságot nyújtó családot ábrázolták. Érdekes volt megfigyelni, ahogy szakemberekként a gyermekek nevelésével, oktatásával foglalkozóként, és egyben különböző életkorú gyermekek anyukájaként, hogyan is tudjuk objektívan értékelni a gyermekek munkáját.

Mindannyiunknak szívfájdalom volt, amikor a sok szép rajz közül mérlegelni kellett melyik is legyen a díjazott és a hányadig helyezett. Minden rajznál az érzelmek tükröződését kerestük, a szeretet, az együvé tartozás kifejezését a témák szerinti megjelenítésben: testvérek, család, nagycsalád. Csodálatos volt látni, ahogy az alig rajzolni tudó kisgyerekek megrajzolják anyut nagy mosollyal, aput szakállasan és vidáman, és a tesót, ahogy együtt labdáznak széles mosollyal az arcukon. 


A nagyobbak már bemutatták technikai tudásukat, és igényes, részletes, rajzokat készítettek az egész családról, nagy hátizsákokkal az erdőben kiránduló vidám családról, a fontos kellékekkel (óra, telefon) együtt. Voltak elvont gondolatokat tartalmazó, különleges technikai kivitelezésű ábrázolások is, nem is véletlenül, hiszen művészeti iskolából küldte el a tanító néni ezeket az alkotásokat. Aztán persze dönteni kellett, de egy-két rajz kapcsán bizony komoly harcot vívtunk egymással, és akkor jöttek a külön díjak, és a megosztott helyezések és az ismerősök felhívása ajándékok, szponzorálás érdekében. Még azt is meg kellett szerveznünk, hogy Szabadkára hogyan fog eljutni a kislány számára a díj, mert bizony a rajzpályázaton résztvevők tábora bizony „határtalan” volt.

Csak néztük a kimaradt sok rajzot, és megállapítottuk milyen kegyetlenség a többi gyermekkel, hogy ők is ugyanolyan lelkesedéssel dolgoztak, ugyanúgy szertetettel rajzolták a számukra legfontosabb személyekről a vidám, színes rajzokat anyáról, apáról, nagyiról, talán várták, hogy majd a ZSŰRI látni fogja ezt, és értékeli, és persze látta, de mégis más valaki munkája került díjazásra.  

Nagyon hálásak voltunk azoknak a pedagógusoknak, akik bíztatták a gyerekeket, és lehetőséget teremtettek arra, hogy elkészítsék ezeket a rajzokat, és vették a fáradtságot és postán elküldték a rajzokat. Nagyon jó érzés volt látni a mosolyt a gyerekek arcán, amikor átvették a díjat, és persze a szülők büszkeséggel teli örömét.

A gyermekrajzok kiállítva

A rajzpályázat díjazott alkotásait mindenki megtekinthette a családi napon, miközben egy érdekes kerekasztal beszélgetés is zajlott. Kocsisné Péterfy Hajnal a Babafalva és a Mi nők portál tulajdonosa, újságíró vezette a beszélgetést, amely a generációk egymás közötti kapcsolatáról szólt családon belül, iskolai intézményekben, Pl. nagymama-unoka és az idősebb tanár és a diák viszonylatokban.

A négyszögletes kerekasztal beszélgetés


A Növekvő Hold Alapítvány és a Tudatos Életért Egyesület sok-sok előadással, trénig programmal kívánta nemcsak emlékezetessé, hanem hasznossá is tenni ezt a napot a családok számára.

Az egyik program az „Együttműködő kommunikáció a családban” 3 órás tréning volt, melyet én tartottam.

Nagyon lelkesen készültem, hiszen a 30 órás akkreditált tréningünk tapasztalata alapján azt láttam, hogy a konfliktuskezelés a családban nem könnyű feladat, és sokféle reláció fordul elő és sokszor egy időben és színtéren. 

A legfontosabb tapasztalatom az, hogy a menekülést, az elhárítást, és az alkudozást, de még néha az agressziót is azért vállaljuk be, hogy mielőbb szabaduljunk a konfliktustól, és kiléphessünk a szituációból, úgy, ahogy, csak legyen vége.  Ennek pedig elsősorban és alapvetően az az oka, hogy hiányos az önismeretünk. Nem ismerjük kellő alapossággal képességeink, képességeink erősségét, gyengeségét.  Ezért stressz helyzetben - amikor nincs idő hosszan gondolkodni -, a pillanatok tört része alatt azok a beidegződések jönnek elő, amelyek ezeknek a helyzeteknek a megoldására rögzültek, akár  kora gyermekkorunkban. 

Katona Erzsébet háttér magyarázata
az „Együttműködő kommunikáció a családban” tréningen  

Az önbecsülésünk megvédése – úgy érezzük talán -, az idők folyamán túl sok energiába kerül, és amikor nem sikerül megfelelően, akkor annak a tapasztalatnak okán ismét egyfajta mechanizmust rögzítünk. Önismeret hiányában ritkán tudjuk azt a megoldást választani, hogy szembe nézzünk a problémával, mert nem vagyunk tisztában saját erősségeinkkel.  Ezért inkább csak arra törekszünk, hogy minél gyorsabban el- vagy kikerüljük a konfliktusokat.


A családi napra a tréning programot úgy állítottam össze, hogy segítse az önismeretet, tapasztalják meg a résztvevők a verbális konfliktusok megelőzési technikáinak hatását, legyen készségük a már kialakult konfliktus moderálásához, és, ha van a családban sérült gyermekek, annak elfogadásához, a családon belüli konfliktusok, szituációk feloldásához, kezeléséhez.

Érdeklődés 

Az mindenki számára egyértelmű, hogy a konfliktusokat általában úgy éljük meg, hogy azok negatív érzelmi hatásúak. Azonban vannak "jó" konfliktusok is. A világ fejlődéséhez szükségesek az ütközések, a viták, az érdekellentétek. 

A konfliktus akkor kezdődik, amikor az egyik fél észleli, hogy a másik fél negatív hatást gyakorol valamire, amely az ő számára fontos. 


Pl. a gyermekünk ebéd előtt szeretne egy fagyit enni, vagy valamilyen édességet, és mi nem szeretnénk ezt megengedni, mert tudjuk, hogy elveszi az étvágyát, és egyéb más okok miatt sem. Nos, ekkor a gyermekünk úgy érzi, hogy abszolút "ellenséges" vele szemben az anyukája, és beveti a praktikáit, mindazt, amit életkoráig megtanult annak érdekében, hogy elérje a célját. Óriási a jelentősége a kiskorú gyermekek konfliktuskezelési módjának tanítása, mert egész életére kihat az, amit ekkor tanul, tapasztal. 


A kisgyermekkorban rögzült konfliktuskezelési technika jön majd elő stressz helyzetben akár 50 éves korában is (és, ha addigra nem sikerül kellő önismeretre szert tennie,  és a korrekciós lehetőségekkel, fejlődéssel az együttműködéshez szükséges magatartást kialakítania).

A szülőknek tehát nagy a felelősségük abban, hogy egy-egy ilyen akaratnyilvánítást hogyan kezelnek. Letörik-e erőszakkal, verbális (a legrosszabb esetben testi fenyítéssel), büntetéssel, vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyással, lelki terrorral, vagy megbeszélve, türelemmel - bárhány éves gyermekről is van szó -, a belátásra építésével, azaz, hogyan zajlik a gyermek személyiségfejlesztése. 

A legtöbb konfliktus két fő kategóriába besorolható. A "rossz" (amely blokkoló magatartáshoz vagy a csoport, közösség széteséséhez vezet). A "jó" (amely bátorítja a kreativitást, enyhíti a feszültséget, a változás szellemét viszi a (családi) közösségbe). 

A baj akkor kezdődik, ha ezek a konfliktusok elszaporodnak, vagy gyakran és ismételten valakinek a kárára végződnek, azaz valaki, vagy valakik veszítenek a jogaikból, lehetőségeikből, a számukra fontos dolgokból.

Egy közösségen belül minél nagyobb az összezártság, a közösség tagjainak egymásra utaltsága, annál intenzívebben jelentkeznek a konfliktusok. A világ országaiban sikerrel vetített valóságshow-k is nagyrészt erre az alapelemre épülnek: mindenki arra kíváncsi, mikor történik már "valami" az összezárt emberek között.

A mindennapokban a konfliktusok leggyakoribb színhelye a család, illetve az iskolai és a munkahelyi környezet. Egy munkahelyen a vezető szerepe adott, a családban a hagyományok útján a gyerek számára adott az alá-főlé rendeltség, míg egy spontán alakuló közösségben a tagok között dől el, hogy kié lesz a vezető szerep és hogy lesz-e egyáltalán. Persze előbb-utóbb lesz, és ez a folyamat nem kis konfliktusok forrása lehet.

Kétgyermekes anya a konfliktuskezelő tréningen

Ennek a megtapasztalását szolgálta a „Ki kit győz meg?” szituációs gyakorlat, amely során a szerepleírásoknak megfelelően előadják a szerepjátékot. A többiek pedig a szerepjáték végén kitöltik a megfigyelési lapokat, amelyeken célzott szempontok vannak.  A gyakorlatokat minden esetben megbeszélés követi, amikor is először a szereplők számolnak be az érzéseikről, majd a megfigyelési lapokra írtak alapján az egész csoport megbeszéli a látottakat. 

Az egyik szituáció érdekes kérdéseket feszegetett. Az alap szituáció az volt, hogy egy egyetemistakorú lány a szüleinek elmondja, hogy a hétvégét barátjával Ausztriában, az Alpokban szeretnék tölteni, mert egy kedvezményes üdülési lehetőséget kapott a barátja. Azonban ehhez szülei kocsiját szeretné kölcsön kérni (mindkettejüknek van jogosítványuk). A szülők ellenzik a tervet, egyrészt, mert nem szeretik a fiút, másrészt, mert nem értenek egyet azzal, hogy össze nem házasodott fiatalok párban menjenek víkendezni, harmadrészt, mert nekik is kell a kocsi. Ebben a szituációban is tetten érhető a generációk közötti konfliktus. 

A szereplők megoldása érdekes volt, mert a szülők úgy döntöttek, hogy inkább átszervezik a programjukat és elviszik a lányukat erre a kirándulásra a barátjával, „így legalább szem előtt vannak”. Leginkább a távolság, és a „cselekvési” illetve a „befolyásolási hatáskör” elvesztése volt az, amely zavarta a szülőket – azaz amivel azonosultak a szereplők -, míg a házasságon kívüli kapcsolat, ma már nem olyan kardinális kérdés. 

A "gyermek" küzdelme látható volt eleinte, majd igen jól megfigyelhető volt az, ahogyan fokozatosan adta meg magát a nyomás alatt. Az érdekessége az volt, hogy az életkori különbségek a valóságos szereplők esetében nem volt meg, és ennek ellenére olyan döntést hoztak, amely java részt nem sajátja generációjuknak. A magyarázat egyszerű, a szereplők - és a hétköznapok során bárki így tesz "nyomás alatt", ha nem eléggé határozott az önbecsülése - úgy reagáltak, hogy a szerep megformáláshoz beemelték addigi saját életük élményeit, tapasztalatát. (És ez a lényege a szerepjátéknak, hogy beemeljük a való világot, de védett környezetben, így válik elemezhetővé, tanulhatóvá. Legyen az az előadott, megjelenített  családi vagy üzleti környezetben lévő konfliktus pl. ügyfél-ügyintéző viszonylatában, a mechanizmus ugyanígy működik.)

Komoly elemzés végeztünk a szerepjátékot követően, melynek a konklúzióját visszavetítettük minden résztvevő egyéni problémájára. Megpróbáltuk megtalálni ez eddig alkalmazott stílust, megérteni a sikertelenséget, megfejteni annak okát. Majd pedig megpróbáltuk elemezni és megtalálni, hogy a kinek-kinek a személyiségéhez illő, kisebb átértékeléssel, kommunikációs segítséggel milyen másik stílus(ok) illeszkednek. Azaz melyekkel lesznek majd képesek eredményesebbé, együttműködővé  tenni a  konfliktusokban érintett szereplőket – és ebbe beleértve saját magukat is - .  

Minden ember használ minden konfliktuskezelési módot, a személyt az általa legtöbbször használt, domináns egy vagy két mód jellemzi. A jó konfliktuskezelő legfontosabb képessége, hogy a konfliktuskezelési módok között adekvát módon, gyorsan és rugalmasan választ.

A különböző szituációk, eltérő feltételek nagymértékben meghatározzák az öt konfliktuskezelési mód közüli választást (pl. versengő – ha gyorsan kell dönteni), valamint további meghatározója a kultúra, munkahelyi konfliktus esetén a szervezeti kultúra. A különböző kultúrákban nagyon eltérő mértékben minősül szociálisan kívánatosnak a versengés vagy a kompromisszumos megoldási mód.

Thomas Killmann szerint öt fő konfliktuskezelési mód van:

1. A versengő konfliktuskezelési módot az együttműködés hiánya jellemzi, lényege a másik pozíciójának megszerzése vagy megdöntése, illetve saját érdekeink érvényesítése a másik kárára.

2. Az alkalmazkodó a versengő ellentéte, nagymértékben együttműködő. Az alkalmazkodó saját érdekeit hanyagolja, törekvései a másik érdekeinek irányába mutatnak.

3. A kompromisszumos konfliktuskezelési módot középútként értelmezhetjük, azaz mindkét fél eléri célját, de nem teljes mértékben.

4. A problémamegoldó megkísérli teljes mértékben kielégíteni mindkét felet, közös elintézési módot alkalmaz, cél-elérési helyzetben mindkét fél nyer.

5. Az elkerülő megpróbálja tagadni vagy hanyagolni mind saját, mind a másik érdekét.


A "Konfliktuskezelő stílus teszt" grafikus ábrája
az ALITERA  önmegismerést támogató tesztcsomagjából 


A konfliktuskezelési stílus teszt a Standard tesztcsomag része, melyhez tartozik még a kommunikációs stílust vizsgáló teszt is. Egy alapos interjú után – a tesztek eredményeit is közösen átbeszéljük - személyre szabott önismereti elemzést készítek.

Nagyon jó támpont ez az elemzés ahhoz, hogy megtudja, hogy alapvetően miért tesz bizonyos dolgokat úgy, ahogy maga sem szeretné, vagy megérti, hogy mások miért értik félre adott helyzetben, de egyúttal azt is látni fogja, mire támaszkodjon, milyen erősségei vannak a kommunikációs képességeiben.




Bővebb információkat a tesztekkel kapcsolatban  a linkre kattintva azonnal el is olvashatja. 


Természetesen persze örömmel fogadom kérdéseit is,
akár
E-mailben, akár telefonon.




Az önismeret nem cél, hanem lehetőség, amelynek révén elérhetjük, hogy személyiségünk harmonikussá váljon és az is maradjon a még oly nehéz helyzetekben is. Nem érdemes várni, ha kétségeink vannak, a problémák felszámolásához az első lépése a tükörbe nézés vállalása. 

A tesztek objektív képet adnak, amelyre mindenkinek szüksége van, akár megerősítéséhez, akár a korrekció elkezdéséhez, és ehhez végre itt a lehetőség korrekt módon.


**********
Győződjön meg  Ön is az egyszerű, alapos, mégis igen  barátságos önismereti lehetőségről,  és bátran tekintse meg  Önmegismerés oldalunkat!
**********

"Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged." Dinah Shore

A fotókat Jámbor Orsolya készítette a
"Családdal vagyok!"generációk egymás hegyén-hátán kampányzáró családi napon.