Hangulatkép az „Együttműködő kommunikáció a családban” tréningről

Magyarics Flóra Napsugár - "Amikor megérkezett a testvérem"
Abrakadabra csoport I. díj

Családdal vagyok! címmel hirdetett meg gyermekrajz pályázatot a Növekvő Hold Alapítvány és a Tudatos Életért Egyesület  3-14 éves korú gyermekek körében. 

A Családdal vagyok! – generációk egymás hegyén-hátán kampányzáró családi napon kerültek átadásra a díjak a helyezetteknek, amely 2012. április 28-án volt. (A díjazottak neve és a pályamunkák a Babafalva portál főtámogató oldalán a linkre kattintva megtekinthetőek.) 

Írtam korábban, hogy zsűri tag leszek, és bizony meg kell mondjam nem könnyű egy gyermekrajzpályázat zsűrijének lenni, és ebben mindannyian, mint zsűri tagok egyet értettünk. Csodálatos rajzok születtek, hiszen a gyermekek életében legfontosabb érzelmi és létfenntartási biztonságot nyújtó családot ábrázolták. Érdekes volt megfigyelni, ahogy szakemberekként a gyermekek nevelésével, oktatásával foglalkozóként, és egyben különböző életkorú gyermekek anyukájaként, hogyan is tudjuk objektívan értékelni a gyermekek munkáját.

Mindannyiunknak szívfájdalom volt, amikor a sok szép rajz közül mérlegelni kellett melyik is legyen a díjazott és a hányadig helyezett. Minden rajznál az érzelmek tükröződését kerestük, a szeretet, az együvé tartozás kifejezését a témák szerinti megjelenítésben: testvérek, család, nagycsalád. Csodálatos volt látni, ahogy az alig rajzolni tudó kisgyerekek megrajzolják anyut nagy mosollyal, aput szakállasan és vidáman, és a tesót, ahogy együtt labdáznak széles mosollyal az arcukon. 

A nagyobbak már bemutatták technikai tudásukat, és igényes, részletes, rajzokat készítettek az egész családról, nagy hátizsákokkal az erdőben kiránduló vidám családról, a fontos kellékekkel (óra, telefon) együtt. Voltak elvont gondolatokat tartalmazó, különleges technikai kivitelezésű ábrázolások is, nem is véletlenül, hiszen művészeti iskolából küldte el a tanító néni ezeket az alkotásokat. Aztán persze dönteni kellett, de egy-két rajz kapcsán bizony komoly harcot vívtunk egymással, és akkor jöttek a külön díjak, és a megosztott helyezések és az ismerősök felhívása ajándékok, szponzorálás érdekében. Még azt is meg kellett szerveznünk, hogy Szabadkára hogyan fog eljutni a kislány számára a díj, mert bizony a rajzpályázaton résztvevők tábora bizony „határtalan” volt.

Csak néztük a kimaradt sok rajzot, és megállapítottuk milyen kegyetlenség a többi gyermekkel, hogy ők is ugyanolyan lelkesedéssel dolgoztak, ugyanúgy szertetettel rajzolták a számukra legfontosabb személyekről a vidám, színes rajzokat anyáról, apáról, nagyiról, talán várták, hogy majd a ZSŰRI látni fogja ezt, és értékeli, és persze látta, de mégis más valaki munkája került díjazásra.  

Nagyon hálásak voltunk azoknak a pedagógusoknak, akik bíztatták a gyerekeket, és lehetőséget teremtettek arra, hogy elkészítsék ezeket a rajzokat, és vették a fáradtságot és postán elküldték a rajzokat. Nagyon jó érzés volt látni a mosolyt a gyerekek arcán, amikor átvették a díjat, és persze a szülők büszkeséggel teli örömét.

A gyermekrajzok kiállítva

A rajzpályázat díjazott alkotásait mindenki megtekinthette a családi napon, miközben egy érdekes kerekasztal beszélgetés is zajlott. Kocsisné Péterfy Hajnal a Babafalva és a Mi nők portál tulajdonosa, újságíró vezette a beszélgetést, amely a generációk egymás közötti kapcsolatáról szólt családon belül, iskolai intézményekben, Pl. nagymama-unoka és az idősebb tanár és a diák viszonylatokban.

A négyszögletes kerekasztal beszélgetés

A Növekvő Hold Alapítvány és a Tudatos Életért Egyesület sok-sok előadással, trénig programmal kívánta nemcsak emlékezetessé, hanem hasznossá is tenni ezt a napot a családok számára.

Az egyik program az „Együttműködő kommunikáció a családban” 3 órás tréning volt, melyet én tartottam.

Nagyon lelkesen készültem, hiszen a 30 órás akkreditált tréningünk tapasztalata alapján azt láttam, hogy a konfliktuskezelés a családban nem könnyű feladat, és sokféle reláció fordul elő és sokszor egy időben és színtéren. 

A legfontosabb tapasztalatom az, hogy a menekülést, az elhárítást, és az alkudozást, de még néha az agressziót is azért vállaljuk be, hogy mielőbb szabaduljunk a konfliktustól, és kiléphessünk a szituációból, úgy, ahogy, csak legyen vége.  Ennek pedig elsősorban és alapvetően az az oka, hogy hiányos az önismeretünk. Nem ismerjük kellő alapossággal képességeink, képességeink erősségét, gyengeségét.  Ezért stressz helyzetben - amikor nincs idő hosszan gondolkodni -, a pillanatok tört része alatt azok a beidegződések jönnek elő, amelyek ezeknek a helyzeteknek a megoldására rögzültek, akár  kora gyermekkorunkban. 

Katona Erzsébet háttér magyarázata
az „Együttműködő kommunikáció a családban” tréningen  

Az önbecsülésünk megvédése – úgy érezzük talán -, az idők folyamán túl sok energiába kerül, és amikor nem sikerül megfelelően, akkor annak a tapasztalatnak okán ismét egyfajta mechanizmust rögzítünk. Önismeret hiányában ritkán tudjuk azt a megoldást választani, hogy szembe nézzünk a problémával, mert nem vagyunk tisztában saját erősségeinkkel.  Ezért inkább csak arra törekszünk, hogy minél gyorsabban el- vagy kikerüljük a konfliktusokat.

A családi napra a tréning programot úgy állítottam össze, hogy segítse az önismeretet, tapasztalják meg a résztvevők a verbális konfliktusok megelőzési technikáinak hatását, legyen készségük a már kialakult konfliktus moderálásához, és, ha van a családban sérült gyermekek, annak elfogadásához, a családon belüli konfliktusok, szituációk feloldásához, kezeléséhez.

Érdeklődés 

Az mindenki számára egyértelmű, hogy a konfliktusokat általában úgy éljük meg, hogy azok negatív érzelmi hatásúak. Azonban vannak "jó" konfliktusok is. A világ fejlődéséhez szükségesek az ütközések, a viták, az érdekellentétek. 

A konfliktus akkor kezdődik, amikor az egyik fél észleli, hogy a másik fél negatív hatást gyakorol valamire, amely az ő számára fontos. 


Pl. a gyermekünk ebéd előtt szeretne egy fagyit enni, vagy valamilyen édességet, és mi nem szeretnénk ezt megengedni, mert tudjuk, hogy elveszi az étvágyát, és egyéb más okok miatt sem. Nos, ekkor a gyermekünk úgy érzi, hogy abszolút "ellenséges" vele szemben az anyukája, és beveti a praktikáit, mindazt, amit életkoráig megtanult annak érdekében, hogy elérje a célját. Óriási a jelentősége a kiskorú gyermekek konfliktuskezelési módjának tanítása, mert egész életére kihat az, amit ekkor tanul, tapasztal. 


A kisgyermekkorban rögzült konfliktuskezelési technika jön majd elő stressz helyzetben akár 50 éves korában is (és, ha addigra nem sikerül kellő önismeretre szert tennie,  és a korrekciós lehetőségekkel, fejlődéssel az együttműködéshez szükséges magatartást kialakítania).

A szülőknek tehát nagy a felelősségük abban, hogy egy-egy ilyen akaratnyilvánítást hogyan kezelnek. Letörik-e erőszakkal, verbális (a legrosszabb esetben testi fenyítéssel), büntetéssel, vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyással, lelki terrorral, vagy megbeszélve, türelemmel - bárhány éves gyermekről is van szó -, a belátásra építésével, azaz, hogyan zajlik a gyermek személyiségfejlesztése. 

A legtöbb konfliktus két fő kategóriába besorolható. A "rossz" (amely blokkoló magatartáshoz vagy a csoport, közösség széteséséhez vezet). A "jó" (amely bátorítja a kreativitást, enyhíti a feszültséget, a változás szellemét viszi a (családi) közösségbe). 

A baj akkor kezdődik, ha ezek a konfliktusok elszaporodnak, vagy gyakran és ismételten valakinek a kárára végződnek, azaz valaki, vagy valakik veszítenek a jogaikból, lehetőségeikből, a számukra fontos dolgokból.

Egy közösségen belül minél nagyobb az összezártság, a közösség tagjainak egymásra utaltsága, annál intenzívebben jelentkeznek a konfliktusok. A világ országaiban sikerrel vetített valóságshow-k is nagyrészt erre az alapelemre épülnek: mindenki arra kíváncsi, mikor történik már "valami" az összezárt emberek között.

A mindennapokban a konfliktusok leggyakoribb színhelye a család, illetve az iskolai és a munkahelyi környezet. Egy munkahelyen a vezető szerepe adott, a családban a hagyományok útján a gyerek számára adott az alá-főlé rendeltség, míg egy spontán alakuló közösségben a tagok között dől el, hogy kié lesz a vezető szerep és hogy lesz-e egyáltalán. Persze előbb-utóbb lesz, és ez a folyamat nem kis konfliktusok forrása lehet.

Kétgyermekes anya a konfliktuskezelő tréningen

Ennek a megtapasztalását szolgálta a „Ki kit győz meg?” szituációs gyakorlat, amely során a szerepleírásoknak megfelelően előadják a szerepjátékot. A többiek pedig a szerepjáték végén kitöltik a megfigyelési lapokat, amelyeken célzott szempontok vannak.  A gyakorlatokat minden esetben megbeszélés követi, amikor is először a szereplők számolnak be az érzéseikről, majd a megfigyelési lapokra írtak alapján az egész csoport megbeszéli a látottakat. 

Az egyik szituáció érdekes kérdéseket feszegetett. Az alap szituáció az volt, hogy egy egyetemistakorú lány a szüleinek elmondja, hogy a hétvégét barátjával Ausztriában, az Alpokban szeretnék tölteni, mert egy kedvezményes üdülési lehetőséget kapott a barátja. Azonban ehhez szülei kocsiját szeretné kölcsön kérni (mindkettejüknek van jogosítványuk). A szülők ellenzik a tervet, egyrészt, mert nem szeretik a fiút, másrészt, mert nem értenek egyet azzal, hogy össze nem házasodott fiatalok párban menjenek víkendezni, harmadrészt, mert nekik is kell a kocsi. Ebben a szituációban is tetten érhető a generációk közötti konfliktus. 

A szereplők megoldása érdekes volt, mert a szülők úgy döntöttek, hogy inkább átszervezik a programjukat és elviszik a lányukat erre a kirándulásra a barátjával, „így legalább szem előtt vannak”. Leginkább a távolság, és a „cselekvési” illetve a „befolyásolási hatáskör” elvesztése volt az, amely zavarta a szülőket – azaz amivel azonosultak a szereplők -, míg a házasságon kívüli kapcsolat, ma már nem olyan kardinális kérdés. 

A "gyermek" küzdelme látható volt eleinte, majd igen jól megfigyelhető volt az, ahogyan fokozatosan adta meg magát a nyomás alatt. Az érdekessége az volt, hogy az életkori különbségek a valóságos szereplők esetében nem volt meg, és ennek ellenére olyan döntést hoztak, amely java részt nem sajátja generációjuknak. A magyarázat egyszerű, a szereplők - és a hétköznapok során bárki így tesz "nyomás alatt", ha nem eléggé határozott az önbecsülése - úgy reagáltak, hogy a szerep megformáláshoz beemelték addigi saját életük élményeit, tapasztalatát. (És ez a lényege a szerepjátéknak, hogy beemeljük a való világot, de védett környezetben, így válik elemezhetővé, tanulhatóvá. Legyen az az előadott, megjelenített  családi vagy üzleti környezetben lévő konfliktus pl. ügyfél-ügyintéző viszonylatában, a mechanizmus ugyanígy működik.)

Komoly elemzés végeztünk a szerepjátékot követően, melynek a konklúzióját visszavetítettük minden résztvevő egyéni problémájára. Megpróbáltuk megtalálni ez eddig alkalmazott stílust, megérteni a sikertelenséget, megfejteni annak okát. Majd pedig megpróbáltuk elemezni és megtalálni, hogy a kinek-kinek a személyiségéhez illő, kisebb átértékeléssel, kommunikációs segítséggel milyen másik stílus(ok) illeszkednek. Azaz melyekkel lesznek majd képesek eredményesebbé, együttműködővé  tenni a  konfliktusokban érintett szereplőket – és ebbe beleértve saját magukat is - .  

Minden ember használ minden konfliktuskezelési módot, a személyt az általa legtöbbször használt, domináns egy vagy két mód jellemzi. A jó konfliktuskezelő legfontosabb képessége, hogy a konfliktuskezelési módok között adekvát módon, gyorsan és rugalmasan választ.

A különböző szituációk, eltérő feltételek nagymértékben meghatározzák az öt konfliktuskezelési mód közüli választást (pl. versengő – ha gyorsan kell dönteni), valamint további meghatározója a kultúra, munkahelyi konfliktus esetén a szervezeti kultúra. A különböző kultúrákban nagyon eltérő mértékben minősül szociálisan kívánatosnak a versengés vagy a kompromisszumos megoldási mód.

Thomas Killmann szerint öt fő konfliktuskezelési mód van:

1. A versengő konfliktuskezelési módot az együttműködés hiánya jellemzi, lényege a másik pozíciójának megszerzése vagy megdöntése, illetve saját érdekeink érvényesítése a másik kárára.

2. Az alkalmazkodó a versengő ellentéte, nagymértékben együttműködő. Az alkalmazkodó saját érdekeit hanyagolja, törekvései a másik érdekeinek irányába mutatnak.

3. A kompromisszumos konfliktuskezelési módot középútként értelmezhetjük, azaz mindkét fél eléri célját, de nem teljes mértékben.

4. A problémamegoldó megkísérli teljes mértékben kielégíteni mindkét felet, közös elintézési módot alkalmaz, cél-elérési helyzetben mindkét fél nyer.

5. Az elkerülő megpróbálja tagadni vagy hanyagolni mind saját, mind a másik érdekét.

A "Konfliktuskezelő stílus teszt" grafikus ábrája
az ALITERA  önmegismerést támogató tesztcsomagjából 

A konfliktuskezelési stílus teszt a Standard tesztcsomag része, melyhez tartozik még a kommunikációs stílust vizsgáló teszt is. Egy alapos interjú után – a tesztek eredményeit is közösen átbeszéljük - személyre szabott önismereti elemzést készítek.

Nagyon jó támpont ez az elemzés ahhoz, hogy megtudja, hogy alapvetően miért tesz bizonyos dolgokat úgy, ahogy maga sem szeretné, vagy megérti, hogy mások miért értik félre adott helyzetben, de egyúttal azt is látni fogja, mire támaszkodjon, milyen erősségei vannak a kommunikációs képességeiben.

Bővebb információkat a tesztekkel kapcsolatban  a linkre kattintva azonnal el is olvashatja. 

Természetesen persze örömmel fogadom kérdéseit is,
akár E-mailben, akár telefonon.

Az önismeret nem cél, hanem lehetőség, amelynek révén elérhetjük, hogy személyiségünk harmonikussá váljon és az is maradjon a még oly nehéz helyzetekben is. Nem érdemes várni, ha kétségeink vannak, a problémák felszámolásához az első lépése a tükörbe nézés vállalása. 

A tesztek objektív képet adnak, amelyre mindenkinek szüksége van, akár megerősítéséhez, akár a korrekció elkezdéséhez, és ehhez végre itt a lehetőség korrekt módon.

**********

Győződjön meg  Ön is az egyszerű, alapos, mégis igen  barátságos önismereti lehetőségről,  és bátran tekintse meg  Önmegismerés oldalunkat!

**********

"Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged." Dinah Shore

A fotókat Jámbor Orsolya készítette a
"Családdal vagyok!" - generációk egymás hegyén-hátán kampányzáró családi napon. 

A gyereket beírjuk, vagy ne írjuk az önéletrajzba?

2012. január 21-én „Munka GYES után” címmel konferenciát szervezett a Tudatos Életért Alapítvány és a Babafalva portál.

„Teltházas” rendezvény volt, közel 50 GYED, GYES lejárta közelében lévő „anyuka”- nő jött el a konferenciára Zalaegerszeg, Jászfényszaru, Dunaújváros, Gödöllő, Budapest és az agglomeráció körzetéből!

2012. január 21. "Munka GYES után" konferencia

Nagyon családias környezetben voltunk a Sziddhárta Közösségi Házban, a felnőtteknek is jó dolguk volt, de a legjobb mégiscsak a gyerekeknek volt, a remek kis játszószobában.

Gyerekek a játszószobában a konferencia alatt

A konferencia egyik szervezője a Tudatos Életért Egyesület volt, Csiszér Éva képviseletében, aki az egész konferenciát nagy szakértelemmel vezette - hiszen tapasztalt rendezvényszervező szakember.

Csiszér Éva  - Tudatos Életért Egyesület

A konferencia másik szervezője a Babafalva portál volt, a tulajdonosa Kocsisné Dr. Péterfy Hajnal szakgyógyszerész, szakújságíró, aki a  konferenciának olyan remek marketing kampányt generált, hogy a TV stábok, riporterek sora jött el, hogy hírt adjon erről a kétségkívül hiánypótló konferenciáról.

Kocsisné Dr. Péterfy Hajnal - Babafalva portál



Felvétel!

A nagyon profi fotókat Lindmayer Katalin készítette.

Zsákai Judit mérlegképes könyvelő, adótanácsadó részletes előadást tartott családtámogatásról, a családi adózásról, kismamáknak járó kedvezményekről, a vállalkozás indításával kapcsolatos költségekről, jogszabályi kötelezettségekről.

Zsákai Judit mérlegképes könyvelő, adótanácsadó

Sok kérdése volt a résztvevőknek, jegyzeteltek is szorgalmasa, de az egyéni élethelyzetek mind-mind egyedi választ igényeltek. Már most látszott milyen nagy jelentősége lesz a gondos szervezés következtében a konferenciazáró részében biztosított egyéni tanácsadási időnek.

Dr. Farkas Zsuzsanna munkajogász előadást tartott többek között arról, hogy a meglévő munkáltatóval hogyan tárgyaljon a munkába visszaálló kismama, munkakörről, szabadságról.

Dr. Farkas Zsuzsanna munkajogász

Nagyon sokakat érdekelt a részmunkaidős foglakoztatás, de a túlóra, vagy a hétvégi munkavégzés körülményei is nagyon lényegesek voltak a kisgyermekes anyáknak. Hasonlóan látszott a sok egyéni problémákból, hogy itt is sokan fogják igénybe venni az egyéni tanácsadási időt a nap végén.

Gáspár Katalin grafológus elmondta, hogy a kézírás igen jó elemzési lehetőség a személyiség alaposabb, mélyebb megismeréséhez. Azonban óvatosnak kell lenni, mert pl. egyetlen aláírás alapján nem lehet mélyreható elemzést készíteni.

Gáspár Katalin grafológus

Vannak olyan munkáltatók, akik számára fontos az íráselemezés, ezért érdemes más most tisztában lenni, ki milyen főbb tulajdonságokkal rendelkezik. Az érdeklődők a helyszínen kaptak lehetőséget egy kisebb egyéni elemzésre a tanácsadás alkalmával.

Önismereti tréningvezető, kiválasztási szakemberként voltam jelen ezen a konferencián, és arról beszéltem, hogy egy anya, amikor munkavállaló nőként lép az munkaerőpiacra milyen kihívásokkal találja magát szembe.

Katona Erzsébet önismereti tréningvezető, kiválasztási szakember

Önértékelését, önbecsülését hogyan tudja megtartani, miközben megpróbál megfelelni a munkáltatói elvárásoknak az álláskeresés első lépéseinél. Fontos jól megírni a bemutatkozást az önéletrajzban, a motivációs levélben, hogy meghívják majd az interjúra.

Önéletrajzi ellenpéldák

Azonban az sem mindegy, hogy bizonyos kérdésekre mit és hogyan válaszolunk akár a telefonos, akár a személyes interjú alkalmával. Több olyan tipikus hibát mutattam be, melyeket a munkavállalók gyakran elkövetnek, azért mert az első lépést nem tudatosan teszik meg.

Katona Erzsébet előadása az önismeretről, az empatikus kommunikációról

Az önismeret az, amivel hadilábon állnak a munkavállalók általában is, de a kismamák esetében még fontosabb, hogy kövesse, ismerje, tudja, tisztában legyen a személyiségében bekövetkezett változásokat, mert, hogy nála megkerülhetetlen tény a bekövetkezett változás!

A gyerekvállalással egy sor dolog megváltozik az anya, a család értékrendjében, amely nyomott hagy a személyiségünkben. A korábban élvezettel végzett munka mára már nem kívánatossá válhat, az időközben elvégzett tanulmányok miatt új, más munkakört szeretne betölteni, vagy a korábbi munka olyan volt, amely sosem jelentett igazán örömöt, azaz új, más kihívások foglakoztatják, de közben nincs tisztában jelen állapotában képességeivel, készségeivel, csupán vágyaival elképzeléseivel.

Aki ismeri önmagát, képes a sorsát befolyásolni

Az önismereti tesztek lehetőséget adnak egy „jelen állapoti kép” felvételére, és a hozzá tartozó interjú segítségével egy sor tényezőre, ok-okozati összefüggésre fény derülhet. Tisztázódhatnak az érzések oka, és körvonalazódhatnak bizonyos javítási, korrekciós lehetőségek is. Összességében már sokkal tisztábban láthatja az ember - a munkavállaló -, azt a képet, amelyet más is lát, ahogyan egy állásinterjún megjelenik, ahogyan reagál helyzetekre.

Érdekes kérdés merült fel a fiatal anyákban, amikor felvetődött, hogy az önéletrajzukba jó dolog-e beírni, hogy gyerekük van, vagy akár azt, hogy GYES után keresnek kisgyerekkel állást.

Megoszlottak a vélemények a hallgatóság között, többen olyan tanácsot kaptak, hogy sokkal jobb, ha nem írják be az önéletrajzba a kisgyereket, aztán, majd csak akkor térnek ki rá, ha erre rákérdeznek. Nos, valóban nem köteles az anya ezeket az adatokat első körben megosztani, de ugye az élet azért nem ilyen egyszerű. Hamar kiderül, ha a munkavállaló megjegyzi, hogy négy óránál nem tud tovább maradni, mert gyermeke van. Így ez bizony nem jó fényt vett a munkavállalóra. Nem azért fogja megkapni az elutasítást, mert gyereke van, hanem mert találnak „rátermettebb” munkatársat, hiszen ilyen nyilvánvaló elutasítást ma már egyetlen munkáltató sem engedhet meg magának, de ezzel együtt tények, akkor is tények.

Mindig van egy láthatatlan faktor ...

Azonban, ha mégis inkább azt választja, hogy őszintén leírja, hogy van gyermeke, lehet, hogy első körben talán nehezebben hívják be állás interjúra, de az is meglehet, hogy elsőbbséget élvez - vagy legalábbis ugyanolyan esélyt kap, mint bárki más -, hiszen egy anya megbízható munkaerő, a családjáért, megélhetésért akar elsősorban dolgozni, nincs ezen, mit szépíteni.

Fontos, hogy a frissen munkát vállaló anyáknak-nőknek az önbecsülése, önértékelése megfelelő szinten legyen, és képesek legyenek önérdeküket megfelelő módon, asszertív - vagy még pontosabb kifejezéssel -, empatikus kommunikációval képviselni, miközben figyelembe veszik a másik fél szükségletét is.

Egyéni kommunikációs tanácsadás

Hasonló témájú beszélgetések folytattam a konferenciát záró tanácsadás alkalmával. Többen elmondták, hogy már küldtek önéletrajzokat, de sosem kaptak visszajelzést, de már látják, hogy hol hibáztak, de igazából nem mertek önálló gondolatokat leríni, csak az ajánlottakat, mert attól féltek, hogy túl önállónak látszanak majd, és emiatt nem fognak kelleni.

Azért az mindenképpen elgondolkodtató, hogy ma egy munkavállaló azt érzi, akkor lesz jó munkaerő, ha a lehető legsimulékonyabb, nem gondolkodó, minimális igénnyel - szinte a szó szoros értelmében -, humán erőforrásként jelenik meg a munkaerő piacon!

A konferencia résztvevői önismereti tesztcsomag ajándék utalványt is kaptak – 10.000 Ft értékben - , és már többen be is váltották!

Tesztcsomag ajándék utalvány

A tesztek kitöltése után megkapott grafikus ábrakép láttán többen meglepődtek, mert kissé más képet őriztek magukról. A telefonos interjú alatt mindent alaposan átbeszéltünk, így mindenkinek lehetősége van arra, hogy az „énképét” reálisabban és tudatosabban lássa, és ezáltal a cselekedeteit is tudatosabban értelmezze.

Az önmagunk feltárása, a „belső énről” való a kitárulkozáshoz bizalom kell és még így sem könnyű, sérülékennyé válik az ember. A mások segítésével való foglalkozás nagy felelősséget kíván, ezért telefonos interjú nélkül nem is végzek teszt felvételt, mert „megbolygatott” érzelmi világot nem lehet magára hagyni!

Nagyon nagy szükség van az élőhangú elemzésre, a közös megbeszélésre. (A telefon sokaknak azért jó, mert nem kell szembe nézni a másikkal. A Skype pl. kamerával lehetővé tesz egy más minőségű, nagyon személy közeli interaktív kommunikációt. Azonban mindkét esetben nagy előny, hogy az egyidejűség és interaktivitás együttesen jelen van, és mégis áthidalhatóak a földrajzi távolságok!)

A beszélgetés során a grafikus képeket elemezve mindenki önmagára ismert egyre mélyebben, és szépen sorban kiderültek azok az élethelyzetek, amelyek egyes területekre hatással voltak, vannak. Így a lehetséges munkaköröket és képességeket számba véve többek számára vált világossá, hogy milyen új irányba kell továbblépnie. Voltak, akik megerősítést kaptak abban, hogy jól látják önmagukat, de egy kicsit szükségük van még a megerősítésükre, önbecsülésük növelésére.

Igen bátrak és elkötelezettek sorsuk jobbítása iránt azok, akik vállalták azt a stresszt, amely azzal járt, hogy szembe nézzenek önmagukkal. Mindannyian örültek, hogy végül bevállalták, mert útmutatást, segítséget kaptak, és önbecsülésükben megerősítést, hiszen manapság kevés olyan helyzet adódik az életben, ahol önmagunkat önmagunkhoz mérhetjük!

Akinek kedve van, nézzen körül, milyen tesztek közül választhatnak azok, akik akár munkát keresnek, vagy csak önmagukat szeretnék alaposabban megismerni,
kattintson most erre a szövegre!

.... és tovább is van! 

Álláskeresők számára egy szakmai segédanyagot állítottam össze, mely segítséget ad az önéletrajz és a motivációs levél írásához, a mellékletekről, egyéb "rejtelmekről", hogy hatékonyabban készülhessen fel az álláskeresés "nagy projektjére". 

Ha ide kattint - egy valós email címért cserébe - megkapja az "Álláskeresés rejtelmei" szakmai segítséget!  

„Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól.

Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen.

És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.”

Osho

 

2012. január 21. "Munka GYES után" konferencia közönsége



Munka GYES után konferencia

Munka GYES alatt, után, ez a kérdés sosem volt egyszerű az anyák számára. A Blikkben volt egy cikk a sztár-anyákról, hogy ők hogyan állnak és mikor munkába. Nekik talán még nehezebb dönteni arról, hogy meddig maradjanak otthon.  Aki nyilvánosság előtt szerepel, minden tekintetben más életet él.  Ami miatt ezt a cikket megemlítettem az valójában az, hogy  ebben a cikkben két szakértő is megszólal:

Vekerdy Tamás pszichológus elmondta, az az ideális, ha a gyerek születése után legalább 2-3 évig a mama szárnyai alatt lehet.

"Persze a nehezebb megélhetés, a gazdasági helyzet alakulása befolyásolhatja az együttlét rövidülését. Ráadásul nem ritka, hogy a mama egyszerűen „beleőrül” abba, hogy semmi más dolga nincs, mint a gyereknevelés. Ha úgy alakul a helyzet, akkor magam is javasoltam már a mamának, hogy dolgozzon. Nem kell, hogy lelkiismeret-furdalása legyen amiatt, mert a gyerekét a bölcsibe adta, hiszen a gyerekek rettentően megértők, s alig várják, hogy a mama értük menjen a bölcsődébe."

Ferge Zsuzsa szociológus elmondta, hogy a nyugati államokban – átlagban – a gyerek másfél éves korától dolgozni mennek a mamák.

"Nincs mese, ott is szükség van a pénzre. A felmérések szerint európai átlagban legkésőbb nálunk mennek vissza dolgozni a kismamák a munkahelyükre – mondta. – A korai munkába állás másik oka lehet, hogy a nők egyre iskolázottabbak, ezért akarnak valamit tenni a szülés után is. Optimális esetben a részmunkaidős elfoglaltság lehetne a megoldás. De a legfontosabb, hogy a gyerek jó helyen legyen."

Bárhogy is van, a gyerekek megérkeztek és az idő is eltelik, és amikor már csak pár hónap van hátra a GYES-ből/GYED-ből, minden édesanyában felmerül a kérdés: hogyan tovább? 

Hogyan keressen állást egy kisgyerekes anyuka, mi vár rá a régi munkahelyen, és egyáltalán milyen jogai vannak a GYES-ről a munkahelyi környezetbe visszatérő anyának?

 A munkába való sikeres visszatéréshez sokféle információra lesz szükség, hiszen enélkül nehéz helyes döntést hozni. Fontos a lehetőségek jogi hátterének ismerete, hogy elkerüljük a kiszolgáltatottságot a munkáltatóval szemben, elég csak a kisgyermekes szülőknek járó kedvezményekre gondolni, mely körül sokszor vita van. 

Örök probléma, hogy hogyan kell kiszámolni a szabadságot GYES utáni munkába álláskor.  Sokszor bizonytalanok vagyunk abban, hogy az összegyűlt szabadság kifizetését hogyan lehet elérni, annak érdekében, hogy mielőbb munkába állhassunk. 

Az álláskeresés önmagában sem egyszerű feladat, ha erre kényszerülünk. Gyakran ilyenkor szembesülünk néhány dologgal önmagunkkal kapcsolatban, például, hogy nem vagyunk tisztában mit is szeretnénk csinálni, milyen állásokat keressünk és azt hogyan tegyük. Forduljunk-e állás közvetítőhöz, vagy keressünk magunk a hirdetések között. Egyáltalán vár ránk a munkaerőpiacon? 

Nehéz ezekben a helyzetekben önmagunkat reálisan látni, a lehetőségeket felismerni és mindezekre sikerrel reagálni. Arra vágyunk, hogy képességeinknek, tudásunknak legjobban megfelelő munkát találjunk. Vajon biztosan tudjuk-e, hogy milyen erősségeink vannak, főképpen, ha új területre szeretnénk jelentkezni, nem árt megbizonyosodni előre alkalmasságunkról. Ma már viszonylag egyszerű önismereti tesztekkel bőséges információt szerezhetünk képességeinkről, készségeinkről.

Az önéletrajzírás és a motivációs levél is sok buktatót rejt magában, hiszen úgy kell azokat megírni, hogy ennek alapján túljussunk az első szűrön. Könnyen esünk abba hibába, hogy „csodákat” írunk magunkról, vagy éppen szinte alig pár hivatalos szót elégségesnek vélünk, mert nem igazán tudjuk melyik a „nyerő megoldás”. De hogyan érjük el azt, hogy az állásinterjú sikeres legyen, hogyan érjük el, hogy izgalmunk ellenére is a helyzetből a lehető legtöbbet hozzuk ki. 

A GYES után egy megváltozott élethelyzetben kell állást keresni, és kezelni kell az új szituációkat, mégpedig lehetőleg úgy, hogy ne csak a „sérüléseket” előzzük meg, hanem sikeresek is legyünk. 

Van egy kommunikációs stílus, amellyel kifejezésre juttathatjuk igényeinket, ötleteinket, érzéseinket, szóban, írásban, miközben azt is jelezzük, és elismerjük, hogy másoknak is joguk van ugyanezt megtenni. Erre azért van szükség, hogy az álláskeresés során megtartsuk önbecsülésünket, megtaláljuk és meg is kapjuk a képességeinknek megfelelő munkát. Mint minden emberi viselkedés, ez is tanulható, így az együttműködő, vagy asszertív kommunikáció is.

Azonban van amikor egy álláshirdetés kapcsán azt kérik, hogy kézzel írt önéletrajzot adjunk be. Vajon mi mindent lát meg "belőlünk" a "képességeinkből" egy grafológus az írásunk alapján.

Mindezekről a témákról bővebben is hallhatnak az érdeklődök, mert a Tudatos Életért Egyesület és a Babafalva portál – hogy összefogott, és a szakemberek segítségével egy konferenciát szervezett a GYES/GYED-ből a munkahelyre visszatérő anyukák számára!

 Munka GYES után – Változások konferencia

 2012. január 21.-én, szombaton 9.00-13.00

                       A konferencia helyszíne: Sziddhárta Közösségi Ház
                                                               Budapest, VI. ker.   Andrássy út 98.

A konferencia résztvevői azönismereti tesztcsomagokra
20%-os kedvezményt kapnak! 

"Könyvekből és tekercsekből csak azt tanulja meg az ember, hogy bizonyos dolgokat meg lehet csinálni. A valódi tanulás megköveteli, hogy meg is tegye ezeket a dolgokat. "

Frank Herbert

 

Személyiségfejlesztés

Magabiztosnak és sikeresnek lenni, ez mindenki vágya. Aztán elérkeznek olyan élethelyzetek, hogy hirtelen döntenünk kell, meg is tesszük, elégedettek vagyunk, hiszen az adott pillanatban helyesnek tűni a döntésünk és annak következménye is. Aztán néha utólag elbizonytalanodunk egy megjegyzés, vagy egy szempillantás miatt, és elgondolkozunk, hogy jól viselkedtünk, jól tettük-e amit tettünk, tényleg azt akartuk-e kifejezni, és éppen ez volt rá a legjobb megoldás?

Önértékelési problémái szinte mindenkinek vannak, csak az nem mindegy milyen mértékű és mennyi ideig tart, és milyen megoldást választunk, hogy ezekből a helyzetekből fejlődve, megerősödve lépjünk eggyel feljebb, magasabb szintre. Az ember születésétől kezdve folyamatosan kapja a környezetétől – leginkább a családjától - a külső értékelést.

Manapság egy-egy buszmegállóban, boltban sokszor szomorúan hallom, ahogy az ideges szülők rászólnak gyermekükre: „Nem igaz, milyen ügyetlen vagy!” „Ezt mindenki tudja, csak Te vagy ilyen buta!” „Vak vagy, hogy nem látod?!” Ezt a kommunikációt a gyermek, önértékelő képesség hiányában egy idő után megszokja, el is fogadja, és eszerint is fog tenni, élni egy idő után. Még ügyetlenebb lesz, és még inkább hagyja, hogy mások irányítsák, ami még több szidást, lekicsinylést von maga után.

Ezek után belátható milyen nehézségbe ütközik önmaga énképének helyes felépítése, saját képességeinek, erősségeinek reális felismerése, hiszen ki tudja milyen értékeléshez kap dicséretet, és minek a megítéléséhez csak szidást, énkép rombolást. Mégis szüksége lenne rá, hogy saját maga alkossa meg magáról az értékelést, annak alapján, amit önmagáról eddig tómegtudott, mert megtapasztalta.

Például tudja, hogy nem ügyetlen, csak néha nem figyel oda, és amikor siet, és nagyon meg akar felelni, akkor bizony leejt ezt-azt. El is törik egy-egy pohár, és akkor nagyon szomorú, mert a kedvenc poharát is eltörte már. De tudja, hogy a rajzait a múltkor is kiállították az iskola aulájában, és a többi rajzok készítői mind 2 évvel idősebbek voltak nála! Neki magának kell az önmaga értékelését megalkotnia, meg is teszi valamilyen szinten.

Előfordul, hogy csak hitegetjük magunkat, bizonygatjuk, hogy nem vagyunk ügyetlenek, és különben is a körülmények miatt van, sürgetés, a kiabálás, és mindig elhangzó szidás miatt van, amúgy mindent jól csinálunk. Igaz ez, valóban így van?

Életünk, napi tevékenységünk során állandó kölcsönhatásba kerülünk más emberekkel, és mindig újabb helyzetekben kell azonnal reagálnunk a velünk kapcsolatba lépő személyekkel. Kapcsolataink célirányos alakításában, feladataink elvégzésében - társas szerepeink során és a munkahelyen - meghatározó jelentősége van személyiségünknek.

 A legtöbb ember a környezete, vagy a társadalmi elvárásoknak megfelelő célok szerint él. Abban a ritka esetben, ha ezek a célok találkoznak sajátjaival, vagy ambíció hiányában közömbös saját pozíciója iránt, akkor esetleg konfliktusmentesen élhet. Ellenkező esetben azonban az élet tele van konfliktusokkal, és eldöntendő kérdésekkel.

Elsősorban azt kell tisztázni magunkban, hogy milyen a személyiségünk, és mi az, ami ösztönöz bennünket. Önmagunk feltérképezésénél figyelemmel kell lennünk magánéleti, társasági, szellemi elvárásainkra is, hiszen csak az elégedett ember a teljes ember.

Ehhez tudatosan kell önmagunkat vizsgálni, meg kell határoznunk életcéljainkat, számba kell vennünk azokat az eszközöket, amelyekkel rendelkezünk, és amelyeket fejlesztenünk kell. Azaz fel kell mérni, milyen tulajdonságai segíthetik a siker elérésében, és melyek gátolhatják.

Mindez annak érdekében kell, hogy megtörténjen, hogy képes legyen önálló életvezetésre, azaz, hogy képes legyen az ember a saját életét irányítani, alakítani, amelyhez döntések sorozatát kell meghoznia. Döntéseket mindenkinek hoznia kell, ezek nélkül nem léphet előre az életében, nem fejlődhet az egyénisége, nem képes önálló életre.

A döntéshozatal az emberi élet egyik legnehezebb része. Az információkról, amelyek alapján dönteni kell, el kell dönteni, hogy elégségesek-e. Ugyanazon problémakör megoldásáról nincs két ember, akinek egyforma lenne a véleménye, mivel a véleményalkotás az egyéniségtől, a megszerzett tapasztalatoktól, egyaránt függ.

Nehéz szembenézni azzal, ha egy döntés kellemetlen, vagy fájdalmas, ezért sokan nem is mernek dönteni, vagy éppenséggel halogatják a döntéseket. Minél több az információ annál nehezebben tudnak szelektálni, és végül meghozni a végső döntést. Sok esetben csak jóval később tisztulnak le az egyes események, és visszanézve már szinte teljes határozottsággal megállapítja az egyén, hogy korábbi döntése tényleg helyes volt-e, vagy sem.

Így nem derülhet ki csak utólag, hogy az a korábbi döntés rossz volt. Ilyenkor kényelmetlenül érezzük magunkat, és szinte azonnal átértékeljük korábbi döntésünket. Keressük a döntési folyamatunkban a hibát, jó esetben rádöbbenünk, (vagy mások segítenek ebben, néha finoman, néha fájdalmasan), hogy probléma van az önismeretünkkel, az önértékelésünkkel.

Az Énkép
A személyiségnek feltételezett középpontja a saját tudattal bíró én, mely irányítja, elemzi, értékeli önmagát, igyekszik reális képet kialakítani és önmaga fejlesztésére is szolgál.

A tudatosodás útján nemcsak megismerni kell az önmagunkról alkotott Énképet, hanem azt el is kell fogadni. Ez azt jelenti, hogy a megértést mindig szeretet követi. Így működik együtt a szív és az ész. Ha valamilyen okból kimarad a megismert Énkép elfogadása, az probléma felhalmozódáshoz vezet, és frusztrált, önmagát marcangoló elégedetlen személyiség kialakulásához vezethet.

Éntudat - a saját személyiség tudata
Az egyén az éntudatban éli át a személyiség mivoltát, azt hogy ő az emberi társadalomnak egy meghatározott, sajátosan egyedi vonásokkal rendelkező tagja. Az éntudat segítségével képes az ember önmagát másoktól, egész környezetétől elhatárolni, személyiségének egységes és aktív jellegét átélni. Az éntudat 2,5-3 éves kor körül alakul ki. Az én előbb érzéki majd pedig tudati szinten válik külön a környeztében élőktől.

Az éntudat filozófiai és pszichológiai fogalom. Az éntudat a saját testünkről és belső tulajdonságainkról kialakult tudásunk (az érzelmeket is beleértve!). Az ember az érzékelés, észlelés, gondolkodás, emlékezés és más agyi tevékenységek segítségével tudja elhatárolni önmagát másoktól.

Az én tudat az öntudat első foka, amellyel a gyermek 2 és fél-3 éves korában önmagáról azonosságot szerez, azaz egyes szám 1. személyben kezd el beszélni önmagáról, ahelyett, hogy egyes szám 3. személyben szólna róla, mint addig teszi némely gyermek. (Ezért sem jó, ha a kedveskedő anyuka önmagáról is egyes szám 3. személyben beszél a gyermekéhez!)Az én vagy más szóval ego (és még különböző szinonimái) tudata az egyén önmaga átélése vagy elgondolása. Az én-nek a gondolkodásban (tudatban) rugalmas határai vannak, míg a testérzet nem ilyen rugalmas, de a tudat azt is ki tudja tágítani, mint pl. amikor valaki megtanul gépkocsit vezetni, stb.

Énkép Az énkép a személy önmagáról kialakított állandósult mentális képe, ami olyan dolgokat foglal magába, amelyek a külső szemlélő számára hozzáférhetőek; eszköz, amellyel a személy kísérletet tesz önmaga objektív szemlélésére.

A pozitív énkép kialakítása rendszerint nagy kihívást jelent a személy számára, különösen mivel a közösségek gyakran pontatlan vagy túlzó elvárásokat támasztanak az emberekkel szemben. A következmények súlyosak is lehetnek a személy számára (önutálat). Valójában a kép, amelyet másoknak önmagukról adunk, közvetlenül befolyásolja a cselekedeteiket; ahogy a mondás tartja, „Nevezz egy embert tolvajnak, és lopni fog.”

Az énkép kapcsán felmerülő kérdések – „Kövér vagyok? Elég jó ember vagyok? Milyennek látnak engem?” – rendszerint a tizenéves korral hozhatók kapcsolatba; valójában kora gyermekkorral megszületnek, és sok embert egész életében nem hagynak nyugodni.

A személyről szóló információk egy része sosem közvetlenül hozzáférhető mások számára, és ez a bizonyos információ egy pontos és jól működő énkép része lehet. Például csak a személy tudhatja biztosan, hogy a tetteit jó vagy rossz szándékkal követte-e el. A sok történetben előforduló tanulsággal élve: mindig neked kell emlékezned, hogy kicsoda vagy valójában.

Az énkép a személyiségvonásoknak azon összessége, amelyeket az egyén önmagának tulajdonít. Fejlődésben meghatározó szerepe van az öntudat és az éntudat kialakításának. Az énkép kialakulása és kiteljesedése hosszú tanulási folyamat eredménye.

Az énkép a kor előrehaladtával folyamatosan változik, gazdagodik és teljesebbé válik. Az énkép realitásfoka attól függ, hogy a környezet milyen segítséget nyújt, mennyire valós és őszinte visszajelzéseket közvetít az egyén számára.

Az énkép minden megnyilvánulást befolyásol. Az énkép magában foglalja a saját testünkről, alkatunkról, külsőnkről, fizikai tulajdonságainkról, képességeinkről, szexuális jellemzőinkről, szellemi kapacitásunkról, tudásunkról, erkölcsi és egyéb normáinkról szerzett ismereteinket. A tárgyilagos, stabil énkép a biztosítéka a többi én-funkció egészséges fejlődésének.

Az éntudatnak rokon fogalma az énkép, amelynek nagy jelentősége van az emberek viselkedésében, és amelynek alakítására, megváltoztatására a pszichológia vállalkozik, amennyiben egy személynek vagy a személyiségnek problémái vannak önmagával.

Én-ideál

Az Énkép önmagában nem tölthetné be funkcióját, ha ki-ki nem rendelkezne egy számára leginkább megfelelő viszonyítási alappal ún. eszményi énképpel, vagy más néven én-ideállal, amelyhez az egyén valódi énképét hozzáigazítja, amelynek segítségével önismeretét önnevelés útján is gyarapítja. Az én-ideál siker orientált.

Önellenőrzés-önértékelés

Az önellenőrzés és az önértékelés egymást feltételező én-funkciók. Az önellenőrzés tudatos odafigyelés, az önértékelés a szerzett tapasztalatok kritikai önmegítélése. Mindkét én-funkció megfelelő működésének alapja a jó önismeret.

  

Önnevelés

Az önnevelés - a személyiségformálás egyik fontos része, a személyiség társadalmi fejlődésének kiegészítője, a nevelési folyamat belső oldala. Önmagunkat nevelni azt jelenti, hogy éntudatunk révén részt veszünk saját személyiségünk formálásában. Az önnevelés a pozitív tulajdonságok kialakítására és elmélyítésére, valamint a negatív sajátosságok, hiányosságok kiküszöbölésére irányul.

Az Énkép segítségével feltérképezhetjük a múltból származó, korlátozó viselkedéseinket, és a magunkról alkotott, tudattalanul megjelenő gondolataink módosításával feloldhatjuk ezeket. Ennek több módja van. Ha céljainkat el akarjuk érni, önmagunk képének gyakran új oldalait kell kifejlesztenünk. Az ehhez szükséges belső erőforrások könnyen mozgósíthatók.

 Ha például valaki jó megfigyelő szeretne lenni, e módszer révén akkor is az lehet, ha eddig nem volt ilyen emléke. Ugyanígy megszilárdíthatunk magunkban valamilyen eddig bizonytalan tulajdonságot.Ha egy bizonyos területen néha biztosak vagyunk magunkban, máskor pedig tétovázunk, a bizonytalanságot állandó bizonyossággá változtathatjuk. Negatív énképet pedig (nem vagyok megbízható) átalakíthatunk pozitívvá (megbízható vagyok). A változás könnyen megy élményeink belső szerkezetének módosításával.

 Az életünk során hozott vélemények, ítéletek közül legfontosabb a saját magunkról alkotott véleményünk. Az önbecsülés önmagunkról alkotott sajátos tapasztalatunk, nem egyszerű érzés, hanem sokkal inkább aktív cselekvés, hajlandóság az élet, a világ, a történések realitásának megtapasztalására.

Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra, hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt.

Mindez magába foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és természetes számunkra.

Az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság, pillanatnyi érzés, ehelyett tudatunk megfelelő működése által az idő folyamán kiépül bennünk, s a valóságon, realitásérzetünkön alapul, szükségünk van rá, mert szükségünk van arra, hogy meg tudjunk bízni önmagunkban.

A tudatosság akaratlagos, mi döntjük el, hogy a realitásban akarunk-e élni, tudatosan akarunk-e élni, racionálisan akarunk-e élni, vagy ellenkezőleg!

Ha többet szeretne önmagáról tudni, szeretné képességeit, készségeit feltárni, úgy látni önmagát, ahogyan azt mások is látják, és mindezekről hozzáértő személlyel beszélne, erre is van lehetősége.

Kattintson ide, és olvassa el az önmegismerés lehetőségeit!

Tesztekkel, és interjúval egybekötött lehetőséget kínálok a személyiség bizonyos állandó jegyeinek és jelen állapotának, feltérképezésére.

• A tesztek segítségével bizonyos kompetenciák, képességek, készségek egyéni szintjeit vizsgálhatjuk meg. 
•  Az önéletrajz, motivációs levél, a telefonos és a személyes interjú, tesztek eredményeit olyan szemszögből is megvizsgálom, ahogy egy munkáltató, vagy egy fejvadász keresi egy adott pozícióra a leendő munkavállalót.
• Végül egy összegzés készül, amely sok segítséget ad ahhoz, hogy megtalálja a javítandó területet és az azzal való foglalkozás módját, hogy valóban önmaga vehesse saját kezébe önmaga irányítását.

Egyéni összegző értékelés az önismereti tesztek és az interjú értékelése alapján (minta)

• Ágota története

Ágota 30-as éveiben járó fiatal nő, van egy barátja, gyermeke még nincs, és egy kábeltelevíziós társaságnál dolgozik. Ügyfélszolgálati feladatokat lát el, de a szerelőkkel is ő tartja a kapcsolatot. Úgy érzete ezalatt az 5 év allatt  hogy "egy gépnek nézik " a kollégák, aki dolgozik, és nem igazán kell vele foglalkozni, mert neki ennyi is elég.

Ágota kedves, szerény, mindenkinek szívesen segít, amit mások el is fogadnak, de valahogy úgy érzete, viszonzást sosem kap, nem igazán tagja ennek a közösségnek. Az ügyfelek is egyre jobban fárasztották, a főnöke pedig sokat kiabált vele az utóbbi időben, mindennel elégedetlen már lassan, bármit is csinál. Ezért azon gondolkodott, hogy keres magának  egy új állást, pl. egy bankban, ahol nem  kell ügyfelekkel foglalkozni, csak adminisztráció van, mert azt szereti igazán. De nem volt biztos abban, hogy valójában tényleg ezt szeretné-e, ezért vette igénybe az önismereti tesztek közül a Standard csomagot, de kért hozzá egy Pályaorientáció teszetet is, hogy megtudja valójában neki milyen típusú munka való.

Az interpeszonális kommunikációs teszt megmutatta, hogy Ágota igen zárkózott, ugyanakkor a Páyaloriantáció teszt alapján jól látható, hogy nagyon szívesen kommunikál, és az emberekkel való munka, azon belül is a tőrődés és a renszerek folyamatok mutattak magas képesség, készég szintet. Olyan munka való így a számára, ahol a szavakra kell támaszkodni, pl. könyvtáros, titkárnő, stb. Sajnos konfliktuskezelő stílusán  meglátszik a jelenlegi magas önbizalom hiánya, de ez szerencsére javítható, fejleszthető állapot. 

A telefonos (Skype) vagy személyes megbeszélés során nagyon fontos, sokszor igen komlyan gátló tényezőket tárunk fel. Ágotánál kiderült, hogy a zárkózottság oka  egy korábban elszenvedett sérelem - édesanyja sosem adott neki lehetőséget, hogy elmondja a véleményét "nem értesz Te ehhez" mondta neki mindig -, és erre adott  énvédő válasz reakciója a zárkózottság, elkerülés. Valójában azért is nem sikerült elfogadtatnia magát a munkahelyén, mert zárkózottsága okán nem mert kezdeményezni, és elvárta, hogy a többiek oldják meg helyette a kezdő lépést. Az ügyfelek esetében is hagyta, hogy az történjen, amit akarnak, mert nem akart velük vitatkozni. Barátja mindig megmondja mi az ő feladata, és ebben is egy kicsit már belefáradt, hogy ebben a kapcsolatban is "alárendelt", de valójában nem is meri a saját igényeit érvényre juttatni. Azt hitte ezen nem lehet már változtatni, és nagyon szomorú volt és magányos Ágota, amikor mi találkoztunk.

Ágota elmesélte azt is, hogy zárkózottságából, "emberkerüléséből"  számtalan konfliktusa származott, ráadásul nagyon fárasztotta az ügyfélszolgálati munka már. Minden oka meg volt arra, hogy ne érezze jól magát, hiszen elkerülő konfliktuskezelést alkalmaz - nincs megfelelő verbális eszközrendszere a konfliktusok kezeléséhez. Ezért nem is próbálkozik semmivel, teljes mértékben kerüli a konfliktusokat -, azaz feladja "önmagát", lemond érdekeiről, nem tesz semmit annak érdekében, hogy jobb legyen a számára.

Így a többiek ezt a magatartást  annak veszik, aminek lehet: Ágota "megadta önmagát a sorsnak", ezért aztán nem is számítanak rá, mint a közösség tagjára. Ezzel a visszahúzódó magtartásával nem tudott a főnöke se mit kezdeni, ezért kiabált vele "tehetetlenségében"  - természetesen nem helyesen -.

Azonban ennek nem kell így maradnia! Ágotának sikerülhet egy védett közegben - pl. tréningen - kirpóbálnia bizonyos konfliktuskezelő módszerereket - pl. az együttműködő kommunikációt -, akkor megtapasztalhatja, hogy a jelenleg is meglévő képességei fejleszthetőek, és alkalmassá teszik majd arra, hogy jobban figyeljen másokra, és ezáltal képes legyen úgy kommunikálni, hogy kiszámíthassa mások reakcióit, felkészülhessen rá, és végül megtegye azt, amire most még nem képes: képviselje önmaga érdekeit.

Ágota ezt írta, amikor az elemzést megkapta: "Kedves Böbe! Igyekszem tanácsaid megfogadni és az önbizalmamat illetve önértékelésemet magasabb szintre emelni! Még egyszer köszönöm a teljes körű elemzést! Ez a lehetőség egy nagyon jó dolog!"

"Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek."

Goethe