A gyereket beírjuk, vagy ne írjuk az önéletrajzba?

2012. január 21-én „Munka GYES után” címmel konferenciát szervezett a Tudatos Életért Alapítvány és a Babafalva portál.

„Teltházas” rendezvény volt, közel 50 GYED, GYES lejárta közelében lévő „anyuka”- nő jött el a konferenciára Zalaegerszeg, Jászfényszaru, Dunaújváros, Gödöllő, Budapest és az agglomeráció körzetéből!

2012. január 21. "Munka GYES után" konferencia

Nagyon családias környezetben voltunk a Sziddhárta Közösségi Házban, a felnőtteknek is jó dolguk volt, de a legjobb mégiscsak a gyerekeknek volt, a remek kis játszószobában.

Gyerekek a játszószobában a konferencia alatt

A konferencia egyik szervezője a Tudatos Életért Egyesület volt, Csiszér Éva képviseletében, aki az egész konferenciát nagy szakértelemmel vezette - hiszen tapasztalt rendezvényszervező szakember.

Csiszér Éva  - Tudatos Életért Egyesület

A konferencia másik szervezője a Babafalva portál volt, a tulajdonosa Kocsisné Dr. Péterfy Hajnal szakgyógyszerész, szakújságíró, aki a  konferenciának olyan remek marketing kampányt generált, hogy a TV stábok, riporterek sora jött el, hogy hírt adjon erről a kétségkívül hiánypótló konferenciáról.

Kocsisné Dr. Péterfy Hajnal - Babafalva portál



Felvétel!

A nagyon profi fotókat Lindmayer Katalin készítette.

Zsákai Judit mérlegképes könyvelő, adótanácsadó részletes előadást tartott családtámogatásról, a családi adózásról, kismamáknak járó kedvezményekről, a vállalkozás indításával kapcsolatos költségekről, jogszabályi kötelezettségekről.

Zsákai Judit mérlegképes könyvelő, adótanácsadó

Sok kérdése volt a résztvevőknek, jegyzeteltek is szorgalmasa, de az egyéni élethelyzetek mind-mind egyedi választ igényeltek. Már most látszott milyen nagy jelentősége lesz a gondos szervezés következtében a konferenciazáró részében biztosított egyéni tanácsadási időnek.

Dr. Farkas Zsuzsanna munkajogász előadást tartott többek között arról, hogy a meglévő munkáltatóval hogyan tárgyaljon a munkába visszaálló kismama, munkakörről, szabadságról.

Dr. Farkas Zsuzsanna munkajogász

Nagyon sokakat érdekelt a részmunkaidős foglakoztatás, de a túlóra, vagy a hétvégi munkavégzés körülményei is nagyon lényegesek voltak a kisgyermekes anyáknak. Hasonlóan látszott a sok egyéni problémákból, hogy itt is sokan fogják igénybe venni az egyéni tanácsadási időt a nap végén.

Gáspár Katalin grafológus elmondta, hogy a kézírás igen jó elemzési lehetőség a személyiség alaposabb, mélyebb megismeréséhez. Azonban óvatosnak kell lenni, mert pl. egyetlen aláírás alapján nem lehet mélyreható elemzést készíteni.

Gáspár Katalin grafológus

Vannak olyan munkáltatók, akik számára fontos az íráselemezés, ezért érdemes más most tisztában lenni, ki milyen főbb tulajdonságokkal rendelkezik. Az érdeklődők a helyszínen kaptak lehetőséget egy kisebb egyéni elemzésre a tanácsadás alkalmával.

Önismereti tréningvezető, kiválasztási szakemberként voltam jelen ezen a konferencián, és arról beszéltem, hogy egy anya, amikor munkavállaló nőként lép az munkaerőpiacra milyen kihívásokkal találja magát szembe.

Katona Erzsébet önismereti tréningvezető, kiválasztási szakember

Önértékelését, önbecsülését hogyan tudja megtartani, miközben megpróbál megfelelni a munkáltatói elvárásoknak az álláskeresés első lépéseinél. Fontos jól megírni a bemutatkozást az önéletrajzban, a motivációs levélben, hogy meghívják majd az interjúra.

Önéletrajzi ellenpéldák

Azonban az sem mindegy, hogy bizonyos kérdésekre mit és hogyan válaszolunk akár a telefonos, akár a személyes interjú alkalmával. Több olyan tipikus hibát mutattam be, melyeket a munkavállalók gyakran elkövetnek, azért mert az első lépést nem tudatosan teszik meg.

Katona Erzsébet előadása az önismeretről, az empatikus kommunikációról

Az önismeret az, amivel hadilábon állnak a munkavállalók általában is, de a kismamák esetében még fontosabb, hogy kövesse, ismerje, tudja, tisztában legyen a személyiségében bekövetkezett változásokat, mert, hogy nála megkerülhetetlen tény a bekövetkezett változás!

A gyerekvállalással egy sor dolog megváltozik az anya, a család értékrendjében, amely nyomott hagy a személyiségünkben. A korábban élvezettel végzett munka mára már nem kívánatossá válhat, az időközben elvégzett tanulmányok miatt új, más munkakört szeretne betölteni, vagy a korábbi munka olyan volt, amely sosem jelentett igazán örömöt, azaz új, más kihívások foglakoztatják, de közben nincs tisztában jelen állapotában képességeivel, készségeivel, csupán vágyaival elképzeléseivel.

Aki ismeri önmagát, képes a sorsát befolyásolni

Az önismereti tesztek lehetőséget adnak egy „jelen állapoti kép” felvételére, és a hozzá tartozó interjú segítségével egy sor tényezőre, ok-okozati összefüggésre fény derülhet. Tisztázódhatnak az érzések oka, és körvonalazódhatnak bizonyos javítási, korrekciós lehetőségek is. Összességében már sokkal tisztábban láthatja az ember - a munkavállaló -, azt a képet, amelyet más is lát, ahogyan egy állásinterjún megjelenik, ahogyan reagál helyzetekre.

Érdekes kérdés merült fel a fiatal anyákban, amikor felvetődött, hogy az önéletrajzukba jó dolog-e beírni, hogy gyerekük van, vagy akár azt, hogy GYES után keresnek kisgyerekkel állást.

Megoszlottak a vélemények a hallgatóság között, többen olyan tanácsot kaptak, hogy sokkal jobb, ha nem írják be az önéletrajzba a kisgyereket, aztán, majd csak akkor térnek ki rá, ha erre rákérdeznek. Nos, valóban nem köteles az anya ezeket az adatokat első körben megosztani, de ugye az élet azért nem ilyen egyszerű. Hamar kiderül, ha a munkavállaló megjegyzi, hogy négy óránál nem tud tovább maradni, mert gyermeke van. Így ez bizony nem jó fényt vett a munkavállalóra. Nem azért fogja megkapni az elutasítást, mert gyereke van, hanem mert találnak „rátermettebb” munkatársat, hiszen ilyen nyilvánvaló elutasítást ma már egyetlen munkáltató sem engedhet meg magának, de ezzel együtt tények, akkor is tények.

Mindig van egy láthatatlan faktor ...

Azonban, ha mégis inkább azt választja, hogy őszintén leírja, hogy van gyermeke, lehet, hogy első körben talán nehezebben hívják be állás interjúra, de az is meglehet, hogy elsőbbséget élvez - vagy legalábbis ugyanolyan esélyt kap, mint bárki más -, hiszen egy anya megbízható munkaerő, a családjáért, megélhetésért akar elsősorban dolgozni, nincs ezen, mit szépíteni.

Fontos, hogy a frissen munkát vállaló anyáknak-nőknek az önbecsülése, önértékelése megfelelő szinten legyen, és képesek legyenek önérdeküket megfelelő módon, asszertív - vagy még pontosabb kifejezéssel -, empatikus kommunikációval képviselni, miközben figyelembe veszik a másik fél szükségletét is.

Egyéni kommunikációs tanácsadás

Hasonló témájú beszélgetések folytattam a konferenciát záró tanácsadás alkalmával. Többen elmondták, hogy már küldtek önéletrajzokat, de sosem kaptak visszajelzést, de már látják, hogy hol hibáztak, de igazából nem mertek önálló gondolatokat leríni, csak az ajánlottakat, mert attól féltek, hogy túl önállónak látszanak majd, és emiatt nem fognak kelleni.

Azért az mindenképpen elgondolkodtató, hogy ma egy munkavállaló azt érzi, akkor lesz jó munkaerő, ha a lehető legsimulékonyabb, nem gondolkodó, minimális igénnyel - szinte a szó szoros értelmében -, humán erőforrásként jelenik meg a munkaerő piacon!

A konferencia résztvevői önismereti tesztcsomag ajándék utalványt is kaptak – 10.000 Ft értékben - , és már többen be is váltották!

Tesztcsomag ajándék utalvány

A tesztek kitöltése után megkapott grafikus ábrakép láttán többen meglepődtek, mert kissé más képet őriztek magukról. A telefonos interjú alatt mindent alaposan átbeszéltünk, így mindenkinek lehetősége van arra, hogy az „énképét” reálisabban és tudatosabban lássa, és ezáltal a cselekedeteit is tudatosabban értelmezze.

Az önmagunk feltárása, a „belső énről” való a kitárulkozáshoz bizalom kell és még így sem könnyű, sérülékennyé válik az ember. A mások segítésével való foglalkozás nagy felelősséget kíván, ezért telefonos interjú nélkül nem is végzek teszt felvételt, mert „megbolygatott” érzelmi világot nem lehet magára hagyni!

Nagyon nagy szükség van az élőhangú elemzésre, a közös megbeszélésre. (A telefon sokaknak azért jó, mert nem kell szembe nézni a másikkal. A Skype pl. kamerával lehetővé tesz egy más minőségű, nagyon személy közeli interaktív kommunikációt. Azonban mindkét esetben nagy előny, hogy az egyidejűség és interaktivitás együttesen jelen van, és mégis áthidalhatóak a földrajzi távolságok!)

A beszélgetés során a grafikus képeket elemezve mindenki önmagára ismert egyre mélyebben, és szépen sorban kiderültek azok az élethelyzetek, amelyek egyes területekre hatással voltak, vannak. Így a lehetséges munkaköröket és képességeket számba véve többek számára vált világossá, hogy milyen új irányba kell továbblépnie. Voltak, akik megerősítést kaptak abban, hogy jól látják önmagukat, de egy kicsit szükségük van még a megerősítésükre, önbecsülésük növelésére.

Igen bátrak és elkötelezettek sorsuk jobbítása iránt azok, akik vállalták azt a stresszt, amely azzal járt, hogy szembe nézzenek önmagukkal. Mindannyian örültek, hogy végül bevállalták, mert útmutatást, segítséget kaptak, és önbecsülésükben megerősítést, hiszen manapság kevés olyan helyzet adódik az életben, ahol önmagunkat önmagunkhoz mérhetjük!

Akinek kedve van, nézzen körül, milyen tesztek közül választhatnak azok, akik akár munkát keresnek, vagy csak önmagukat szeretnék alaposabban megismerni,
kattintson most erre a szövegre!

.... és tovább is van! 

Álláskeresők számára egy szakmai segédanyagot állítottam össze, mely segítséget ad az önéletrajz és a motivációs levél írásához, a mellékletekről, egyéb "rejtelmekről", hogy hatékonyabban készülhessen fel az álláskeresés "nagy projektjére". 

Ha ide kattint - egy valós email címért cserébe - megkapja az "Álláskeresés rejtelmei" szakmai segítséget!  

„Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól.

Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen.

És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.”

Osho

 

2012. január 21. "Munka GYES után" konferencia közönsége



Munka GYES után konferencia

Munka GYES alatt, után, ez a kérdés sosem volt egyszerű az anyák számára. A Blikkben volt egy cikk a sztár-anyákról, hogy ők hogyan állnak és mikor munkába. Nekik talán még nehezebb dönteni arról, hogy meddig maradjanak otthon.  Aki nyilvánosság előtt szerepel, minden tekintetben más életet él.  Ami miatt ezt a cikket megemlítettem az valójában az, hogy  ebben a cikkben két szakértő is megszólal:

Vekerdy Tamás pszichológus elmondta, az az ideális, ha a gyerek születése után legalább 2-3 évig a mama szárnyai alatt lehet.

"Persze a nehezebb megélhetés, a gazdasági helyzet alakulása befolyásolhatja az együttlét rövidülését. Ráadásul nem ritka, hogy a mama egyszerűen „beleőrül” abba, hogy semmi más dolga nincs, mint a gyereknevelés. Ha úgy alakul a helyzet, akkor magam is javasoltam már a mamának, hogy dolgozzon. Nem kell, hogy lelkiismeret-furdalása legyen amiatt, mert a gyerekét a bölcsibe adta, hiszen a gyerekek rettentően megértők, s alig várják, hogy a mama értük menjen a bölcsődébe."

Ferge Zsuzsa szociológus elmondta, hogy a nyugati államokban – átlagban – a gyerek másfél éves korától dolgozni mennek a mamák.

"Nincs mese, ott is szükség van a pénzre. A felmérések szerint európai átlagban legkésőbb nálunk mennek vissza dolgozni a kismamák a munkahelyükre – mondta. – A korai munkába állás másik oka lehet, hogy a nők egyre iskolázottabbak, ezért akarnak valamit tenni a szülés után is. Optimális esetben a részmunkaidős elfoglaltság lehetne a megoldás. De a legfontosabb, hogy a gyerek jó helyen legyen."

Bárhogy is van, a gyerekek megérkeztek és az idő is eltelik, és amikor már csak pár hónap van hátra a GYES-ből/GYED-ből, minden édesanyában felmerül a kérdés: hogyan tovább? 

Hogyan keressen állást egy kisgyerekes anyuka, mi vár rá a régi munkahelyen, és egyáltalán milyen jogai vannak a GYES-ről a munkahelyi környezetbe visszatérő anyának?

 A munkába való sikeres visszatéréshez sokféle információra lesz szükség, hiszen enélkül nehéz helyes döntést hozni. Fontos a lehetőségek jogi hátterének ismerete, hogy elkerüljük a kiszolgáltatottságot a munkáltatóval szemben, elég csak a kisgyermekes szülőknek járó kedvezményekre gondolni, mely körül sokszor vita van. 

Örök probléma, hogy hogyan kell kiszámolni a szabadságot GYES utáni munkába álláskor.  Sokszor bizonytalanok vagyunk abban, hogy az összegyűlt szabadság kifizetését hogyan lehet elérni, annak érdekében, hogy mielőbb munkába állhassunk. 

Az álláskeresés önmagában sem egyszerű feladat, ha erre kényszerülünk. Gyakran ilyenkor szembesülünk néhány dologgal önmagunkkal kapcsolatban, például, hogy nem vagyunk tisztában mit is szeretnénk csinálni, milyen állásokat keressünk és azt hogyan tegyük. Forduljunk-e állás közvetítőhöz, vagy keressünk magunk a hirdetések között. Egyáltalán vár ránk a munkaerőpiacon? 

Nehéz ezekben a helyzetekben önmagunkat reálisan látni, a lehetőségeket felismerni és mindezekre sikerrel reagálni. Arra vágyunk, hogy képességeinknek, tudásunknak legjobban megfelelő munkát találjunk. Vajon biztosan tudjuk-e, hogy milyen erősségeink vannak, főképpen, ha új területre szeretnénk jelentkezni, nem árt megbizonyosodni előre alkalmasságunkról. Ma már viszonylag egyszerű önismereti tesztekkel bőséges információt szerezhetünk képességeinkről, készségeinkről.

Az önéletrajzírás és a motivációs levél is sok buktatót rejt magában, hiszen úgy kell azokat megírni, hogy ennek alapján túljussunk az első szűrön. Könnyen esünk abba hibába, hogy „csodákat” írunk magunkról, vagy éppen szinte alig pár hivatalos szót elégségesnek vélünk, mert nem igazán tudjuk melyik a „nyerő megoldás”. De hogyan érjük el azt, hogy az állásinterjú sikeres legyen, hogyan érjük el, hogy izgalmunk ellenére is a helyzetből a lehető legtöbbet hozzuk ki. 

A GYES után egy megváltozott élethelyzetben kell állást keresni, és kezelni kell az új szituációkat, mégpedig lehetőleg úgy, hogy ne csak a „sérüléseket” előzzük meg, hanem sikeresek is legyünk. 

Van egy kommunikációs stílus, amellyel kifejezésre juttathatjuk igényeinket, ötleteinket, érzéseinket, szóban, írásban, miközben azt is jelezzük, és elismerjük, hogy másoknak is joguk van ugyanezt megtenni. Erre azért van szükség, hogy az álláskeresés során megtartsuk önbecsülésünket, megtaláljuk és meg is kapjuk a képességeinknek megfelelő munkát. Mint minden emberi viselkedés, ez is tanulható, így az együttműködő, vagy asszertív kommunikáció is.

Azonban van amikor egy álláshirdetés kapcsán azt kérik, hogy kézzel írt önéletrajzot adjunk be. Vajon mi mindent lát meg "belőlünk" a "képességeinkből" egy grafológus az írásunk alapján.

Mindezekről a témákról bővebben is hallhatnak az érdeklődök, mert a Tudatos Életért Egyesület és a Babafalva portál – hogy összefogott, és a szakemberek segítségével egy konferenciát szervezett a GYES/GYED-ből a munkahelyre visszatérő anyukák számára!

 Munka GYES után – Változások konferencia

 2012. január 21.-én, szombaton 9.00-13.00

                       A konferencia helyszíne: Sziddhárta Közösségi Ház
                                                               Budapest, VI. ker.   Andrássy út 98.

A konferencia résztvevői azönismereti tesztcsomagokra
20%-os kedvezményt kapnak! 

"Könyvekből és tekercsekből csak azt tanulja meg az ember, hogy bizonyos dolgokat meg lehet csinálni. A valódi tanulás megköveteli, hogy meg is tegye ezeket a dolgokat. "

Frank Herbert

 

Az empátia élhetőbbé teszi a hétköznapokat

A közönség 2011. 10. 13-án a Corvin Művelődési Házban

Mondhatnám egyszerűen jó volt, túl vagyunk rajta, de ez abszolút nem illik ehhez a konferenciához, amelyen október 13-án több mint 120 ember vett részt.

Amikor 2009-ben megalkottuk a tréning programunkat, pontosan az vezérelt minket, hogy valami kézzel fogható választ, megoldást nyújtsunk a mindennapokban egyre erősebb, - eleinte „csak” - verbális erőszakra.

Számtalan tréningen azt éreztem a legnagyobb problémának, hogy szinte egyáltalán nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit értenek meg abból, amit mi közlünk, a vágyainkat sokszor nem is merjük elmondani. Azonban előszeretettel osztunk tanácsokat, sőt ítélkezünk, és elvárásokat fogalmazunk meg. Tesszük ezt úgy, hogy mások/és vagy saját igényeinek, szükségletének (majdnem) teljes egészében figyelmen kívül hagyjuk.

A kulcsszó számomra is mindig az empátia volt, azaz a másik ember iránti nyitottság, elfogadás, megértés. Innen csak egy lépés az együttérzés és a dolgok közös megvalósítása az együttműködés.

De hogyan mutathatjuk meg, hogy nincs más út, mint egymás értékeinek újra felfedezése, értékélése, az individualizmus, a verseny közepette? Szeretnénk tudatosítani, hogy az ember, társas lény, magát (és a közelében élő embereket is előbb-utóbb) megbetegíti, ha megfeledkezik emocionális szükségleteiről, és nem használja önmagában szunnyadó empátiás készségét. Így egyértelmű volt a számunkra, hogy be kell mutatnunk tréninget.

Így, amikor elkezdtünk a 2. konferencia témáján gondolkodni, számunkra nem volt kérdés, hogy az empátiáról kell szólnia.

Amikor az első konferenciát Börönte Mártival elkezdtem szervezni - akkor az erőszakmentes kommunikáció jegyében –, sokkal többen akkor sem hittek nekünk. De se Mártát, se engem nem olyan fából faragtak, hogy mások hitetlensége visszatartson minket saját meggyőzősédünktől, akik ismernek minket, tudják, hogy előbb utóbb egy csapat vesz bennünket körül, és innentől már nem kérdés, hogy értelme van-e annak, amit csinálunk.

Még egy utolsó egyeztetés  a kezdés előtt

Elmondtuk hát ötletünket közelebbi és távolabbi barátainknak is, bizony kaptunk hamiskás megmosolygást, pici sajnálkozást: „szegények, majd meglátják, a mai világban az empátia senkit sem érdekel”. „Nincs piaca” mondták, „senki nem vevő rá, nézzetek körül mindenki irigy”, vagy „Ugyan már ki jönne el, kit érdekel ez a pátoszosság! Semmi értelme.”



A konferencia meghívója

Elhívtuk barátainkat, ismerőseinket június végén, hogy ötletünkhöz segítségüket, támogatásukat kérjük. 16-an ültük körbe egy nagyon szép terített asztalt, és amikor közel 3 órás megbeszélés után felálltunk mindenki tudta mi lesz a dolga. Tudtuk, hogy ki miben fog segítséget nyújtani, kihez keresünk kapcsolatokat, mihez várunk támogatást. Kik lesznek az előadók, és miről fognak előadást tartani, hogy az empátiát minden lehetséges módon „kívánatossá” tegyük.

Mindjárt kezdünk

Dolgoztunk sokat, kaptuk-küldtük az e-maileket, telefonáltunk, és lassan körvonalazódott minden. Kerestük a segítséget, de sehonnan sem érkezett anyagi támogatás, míg végül a XVI. kerület Polgármestere és a Corvin Művelődési Ház segített bennünket.

Nem akartunk nagy költséget a résztvevőkre róni – hiszen sok pedagógust szólítottunk meg, azt akartuk, hogy a részvételi díj ne legyen akadály - így szolidan, de a megkerülhetetlen anyagi kiadásokat fedezni tudtunk. Igen ez eddig szép, félig-meddig „normális” mondhatnánk, semmi extra.

 

Katona Ferenc a segítő családtag

Csakhogy: minden segítő, előadó, szervező, azaz MINDENKI INGYEN dolgozott!

Az egész konferencia adományokból, felajánlásokból jött létre, ma 2011-ben az empátia jegyében!  A fővédnök, védnökök, előadók, a konferansz, az éneklő gyermek és a táncoló fogyatékos fiatalok, mind-mind segítőnk volt, és CSAK szeretetből volt velünk!

 Sok-sok jó ember segített, ahová csak mentünk, azt mondták igen erre szükség van, és a rajzpályázatra megérkeztek az adományok a gyerek és családjaiknak. Lett rádiónk, aki vállalta a riportok készítését, lettek portálok, ahol ingyen ott lehetett a konferencia híre, segítettek PR és marketing szakemberek, hogy sokak jól értsék a konferenciánk hívó szavát.

Jöttek a segítők díszíteni, hozták a terítőt, a kancsókat, díszítették a termet, készítették a szendvicseket, sütötték a süteményeket. A családtagok segítettek rendezésben a technikai lebonyolításban, a grafikai tervezésben,  volt, aki a nyomtatott sok anyagot, voltak, akik matricákat vágtak, csomagoltak. Eljött a barátunk közel 200 km-ről, aki befizette a részvételi díját és szeretetből fényképezett. 

A segítő barátok, támogatók

Ott voltunk a nagy napon és nem hittünk a szemünknek magunk sem, hogy megtelt a terem!

Igenis ma 2011-ben több mint 120 ember kíváncsi volt, egy konferenciára, amelynek a mottója ez volt:  ”Empátiával a harmonikusabb világért!”.

Elkezdődött a konferencia

A köszöntők és a köszöntő levelek igazán szépek voltak, Csépe Valéria az első konferencia fővédnöke és Gáncs Péter Püspök is elküldte üzenetét, megerősítve bennünket abban, jól tettük, hogy ma együtt vagyunk.

Zsiga László színművész volt a konferansz

Kovács Péter országgyűlési képviselő, XVI. kerület polgármestere, a konferencia védnöke büszke volt, arra, hogy ami a XVI . kerületből elindul Márta által az jó és nemes ügy, arra is ígéretet tett, hogy akárhányadik konferencia lesz, a kerület mindig támogatni fogja.

Kovács Péter  védnök megnyító beszéde

Poszonyi Monika a konferencia védnöke egy igazán remek történettel adott bíztatást és útmutatást is egyben! Egy amerikai iskolában sok-sok diák kiváló eremdényt ért el az életben az évek hosszú sora alatt. Vizsgálatba fogtak a tudós professzorok mi az oka az életben nyújtott kíválón teljesítménynek, amikor ezek a diákok nem igazán voltak kiemelkedőek, különlegesek.

Egy közös vonást találtak, mindegyket ugyanaz a tanító tanította általános iskolában. Megkérdezték az idős tanárt, mi volt a titka, hogy ennyi kiváló tanítványt tudott faragni a diákjaiból. A tanítónő válasza csak ennyi volt: "Én csak szerettem őket!".

Pozsonyi Monika védnök

A XVIII. kerületből hívtam meg volt tanítványaimat is nevelő értelmi fogyatékos napközi otthonból a Gyöngyvirág tánccsoportot. Liszt II. Magyar Rapszódiájára táncoltak, vezetőjükkel Baloghné Horváth Máriával.

Az egyik résztvevő ezt írta a konferencia után nekem visszajelzésképpen e-mailben: „Nagyon megható volt a tánccsoport. Engem, amíg táncoltak a hideg rázott, és majdnem sírva fakadtam.”

A Gyöngyvirág tánccsoport

XVIII. kerület Gyöngyvirág tánccsoport

A Kék Madár kamarakórus énekkel vonult be a terembe, kedves, szép énekükkel tökéletesen elvarázsoltak mindannyiunkat Herbertné Balogh Gabriella karvezetésével.

A Kék Madár kamarakórus

Dr. Buda Béla volt a fővédnök - aki számomra az empátia legértőbb szakembere - egy végtelenül remek előadást tartott nekünk! A legfontosabb mondata számomra - és szerintem egyben a konferencia üzenete is -: az empátiának humanizáló hatása van, amely hozzásegítheti az embereket a másik ember megértéséhez, elfogadásához!


Dr. Buda Béla fővédnök



Dr. Buda Béla előadása

Az empátia meghatározása Buda Bélától

Az iskolában van teendő bőven empátia ügyben is!

Óvónők – Pintér Krisztina és Vasvári Tünde - készítettek egy videót, hogyan is beszélnek a

6-7 évesek arról, hogy milyen a rossz beszéd, és milyen a szép beszéd. Elmondták, hogy akkor is lehet szépen beszélni, ha valaki ráüt a kezére, és meg kell kérdezni, miért tette! Vajon hová lesz ez a tudásunk akárcsak 1-2 év múlva?

Pintér Krisztina és Vasvári Tünde

Ezeknek a gyerekeknek - az óvónők reményei szerint -, nem fog megváltozni a kommunikációjuk, empatikus készségük fejlődni fog, mert a Móra iskolába fognak menni, ahol első osztálytól kezdve folyik az életre nevelés, külön tantárgy keretében. Az igazgatónő, Dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella elmondta az előadásában, hogy ez nem „egy tantárgy”, hanem egy iskola életfelfogása a takarító nénitől az igazgatóig bezárólag.



Dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella

A "Móra" életre kelt programja

Farkas Erzsébet arról beszélt, hogy a gyerekeink tanítanak meg szeretni, gyermek képekkel illusztrálta történeteit. 



Farkas Erzsébet

Farkas Erzsébet előadása

Börönte Márta most is egy kis mosolyt varázsolt mindenki szívébe, amikor színpadra kérte az első konferencián kézben tartott kisgyermeket, hogy lám a testvére is megérkezett idő közben. 

Van tehát kiért tenni, hogy amikor majd elhagyják az otthont ezek az apró gyermekek, és megkezdik közösségi életüket, addigra az empátia minden óvodában, iskolában az együttműködő kommunikáció révén jelen legyen!

Börönte Márta

Sokan igen megdöbbentek, amikor egy szülő, Móricz Edit állt fel a színpadra, és bejelentette, hogy autista gyermekével megélt eddigi életét fogja röviden bemutatni. Nem szokványos, hogy egy szakmai konferencián egy érintett szülő kiáll a közösség elé, és előadja legbensőbb vívódásainak történetét!
 

Móricz Edit

Móricz Edit előadása

Könnyeikkel küszködtek többen is a közönség soraiban, amikor hallották az autista kislányát egyedül nevelő anyuka beszámolóját a sorozatos megaláztatásokról, kirekesztésekről, egyedül létről, bánatról, kilátástalanságról. Nagyon büszke voltam Editre! Nekem, mint gyógypedagógusnak különösen fontos volt, hogy a hallgatóságban ülő tanárok, orvosok, pszichológusok – szakemberek - szembesülhessen érzelmileg kívülállóként, azt, hogy mit él meg egy fogyatékos gyerek anyukája, miközben keresi a helyét a világban.

Olyan végtelenül könnyen törünk pálcát mások felet, imádunk ítélkezni, meg jól megmondani, mit és hogyan csináljon a másik. (Kibicnek semmi sem drága, nem vagyunk érintve!) Ezért is kértem fel Editet az előadásra, és boldog voltam, hogy elvállalta ezt a nem kis feladatot! Szerettem volna a lehető leghitelesebben érzékeltetni, hogy milyen empátiára van szükség egy ilyen helyzetben!

Mindenki gondolkodjon el azon, hogy megérti-e - barátként, rokonként, tanárként, orvosként, mentálhigiénikusként -, emberként, hogy egy anya igenis szereti a fogyatékos gyerekét! Nem akarja fogyatékosnak tudni, szembe megy a tényekkel, hazugságot kiállt, és első lépése, kérdése, tiltakozása az, hogy tévedés! Elszántan küzd azért, hogy igenis megmutatja, hogy Ő mindezek ellenére meg fogja gyógyítani a gyerekét?! Hogy aztán amikor kétségbe esésében segítséget vár, mit érez, amikor helyette lenézést, megalázást, kioktatást kap?! És mindig fel kell állnia és tovább, „végig kell mennie az úton”, mert a gyerekéről van szó!

Végül kapott segítséget egy óvodában, szinte alig hitte el. Itt hallottak már autizmusról, de nem volt dolguk ilyen gyermekkel, viszont látták, hogy egy kislány áll előttük, és senki más, miért is ne járhatna ide, hiszen sok másik kislány, na persze kisfiú is jár ide, ezért óvoda az óvoda. „Bevállalták”, nem szakszerűen, speciális fejlesztéssel ellátva, hanem csak úgy „szeretetből”. És lettek barátai, és új élete az anyukának is!

Azóta már iskolája is van, speciális oktatásban részesül, az ő igényeinek és fejlesztésének megfelelő szegregált iskolában. Itt meg tanult már írni és olvasni is, és szeret iskolába járni. Igen, ez a lényeg, mindenkinek az egyéni szükségleteinek megfelelő oktatásban kell részesülnie!

Móricz Edit büszke a lányára!

Ammerné Nagymihály Emilia nem kevesebbet mutatott meg a résztvevőknek, mint azt, hogy a fogyatékosok helye hol is van ma az oktatásban és milyen szabályozásai vannak, és főképpen lesznek. A legfontosabb üzenete az új oktatási koncepciónak, hogy ismét a fogyatékosokkal a gyógypedagógusoknak kell foglalkozni, a fejlesztő pedagógusoknál többre van szükség a fogyatékos tanulók szükségleteinek kielégítéséhez.

Ammerné Nagymihály Emília

Ammerné Nagymihály Emília előadása

Ezzel együtt tehát a fogyatékos tanulók integrációja nem áll meg, hanem jobbá válhat, ha pl. olvasás órán úgy tanul olvasni, abban a tempóban, ahogyan számára megfelelő. Nem neveti ki senki, százszor vissza lehet térni egy hangzó hibára, akkor sem foga senki csúfolni. Mert csak azok lesznek együtt vele, akik maguk is segítségre szorulnak, vagy éppen egy gyógypedagógus, aki szeretettel, dicsérettel fogja őt bíztatni.

Azonban, ha visszakerül az énekórára, rajz órára, vagy délután egy közös kirándulásra az osztályba, még bőven van mit tennie az osztályfőnöknek, ének tanárnak, napközis tanárnak abban, hogy a fogyatékos gyermek, vagy magatartás zavaros, vagy roma megtalálja a helyét, és elfogadják a társaik is.

Az „Együttműködő kommunikáció - önismereti tréning” a tanároknak, szakembereknek, de szülőknek is azt mutatja meg, hogyan lehet szavakkal empátiát adni és kapni, a sikeres együttműködés érdekében. Ezért is kapta a tréning program ezt a nevét: „Párbeszéd szívtől szívig”.


"Az együttműködő kommunikáció - önismereti tréning"

A teremben sokan ültek ott azok közül a kollégák közül, akik részt vettek tréningünkön, amely igazán jó érzés volt! Az együttműködés feltétele, hogy legyen erre nyitott közeg, és azokban az iskolákban, ahol megvalósították a csoportos feladat kidolgozást, a projekt munkát, ott sokkal kisebb ez esély a mélyebb konfliktusoknak, kirekesztésnek, verbális agressziónak. Azonban ehhez sokkal jobban kell ismerni önmagunkat, egymást, amelyet sosem késő elkezdeni megismerni!

Katona Erzsébet előadása

A tréning első részben objektív elemekkel, azaz tesztekkel, is megvizsgáljuk kinek milyen a személyisége, a konfliktuskezelő stílusa, interperszonális kommunikációs képessége. Azaz, mennyire képes másokra figyelni, ha konfliktusba kerül kiabál-e, vagy csak hagyja a dolgokat megtörténni, aztán lesz ideges, vagy éppen számára a tények a legfontosabbak, és minden más zavaró körülmény, különösen, ha ez érzelem! (Van, aki a mai napig dolgozik a tréningen kapott teszt eredményekkel, hogy javítsa empátiás képességét!)



Tesztek grafikai képe

Megmutattam, hogy érdekes játék, ha abba gondolunk bele, milyen virág alakot öltenénk, ha lehetőségünk lenne virággá változnunk! (Volt, aki megsúgta a konferencia után, hogy ő bazsarózsa szeretne lenni.)

Önfeltárást segítő gyakorlat

Különösen érdekes gyakorlatról beszéltem, amely az együttműködés különböző szintereit szimulálja. Elmondtam, hogy a gyakorlat során a legtöbbször bebizonyosodik, hogy ha nem áll minden eszköz a rendelkezésünkre, akkor a legritkább esetben nézzük meg a lehetőségeteket, nem kérünk – pedig tudjuk, hogy lehet! -, hanem saját erőből megoldjuk, ahogy lesz, úgy lesz alapon. Inkább a minőségből adunk le, hiszen nem tudjuk jól megcsinálni, de cserébe hisszük, hogy kreatívok vagyunk, mert megoldottuk kérés nélkül, „saját kútfőből” a feladatot.

Azonban amikor mélyen feltárjuk az okokat, bizony az derül ki, hogy azért nem kérünk, mert FÉLÜNK AZ ELUTASÍTÁSTÓL! Nem tudjuk kezelni, és mivel negatív élményre számítunk – NINCS BIZALMUNK - ezért inkább meg se próbáljuk, akkor biztosan nem ér csalódás minket. Igaz, tudjuk, hogy nem jól végezzük a dolgunkat, de ezt inkább felvállaljuk, mint azt, hogy akár nyíltan is elutasíthatnak. Nem hiszi senki sem, hogy, ha kér, akkor kapna is, így nem is indul kipróbálni.




Egy izgalmas együtműködést fejlesztő gyakorlat

Ez egy komoly gyakorlat, amelynek során bizony sokan párhuzamot vonnak egy-egy iskolai értekezlet, megbeszélés eseményeivel, és látják így utólag is, előfeltételezésük nem állja meg a helyét. Hiszen a gyakorlat végén elmondják rendre a többiek, aki kért kapott, és a többiek is azt mondták, miért ne adtak volna, megoldották volna, hogy mindenkinek jusson, íme, lett felesleg bőven!

A második modul kapcsán bemutattam egy igen népszerű gyakorlatot, amikor is szerepjáték alkalmával 3 diák bepanaszolja a dékánnál a professzort, hogy unalmasak az előadásaik. Igazán sokféle megoldást láttunk már, de mindegyikben az a közös, hogy ilyenkor előjönnek a saját diákkori élmények, amelyek pedagógusok esetében különösen érdekesen vegyülnek saját mostani tanári élményeikkel.

Vitatkozás, önérdekérvényesítés és szerepkonfliktusok

Megnyilvánul egy-egy alakításban a szakmai meg nem értés, a diákok „sértő” stílusa – mi mindent megtehetünk -, az „Én vagyok a Tanár” felsőbbrendűség, vagy az együttműködési hajlandóság. Azonban rendre elbukott az együttműködési kísérlet, mert a vezető-vezetett, az alá-főlé rendeltségben a szituáció szinte minden esetben hatalmi szóval zárult le, autokrata döntéssel. Ahogy az életben is a legtöbbször! Nagy lehetőség ennek a gyakorlatnak az elemzése az együttműködés és a problémamegoldás kommunikációjának, önérdek érvényesítés gyakorlására.

Az együttműködő kommunikáció sikerességét, a konfliktuskezelés módját, más szituációban is bőven kipróbálhatják a tréningen résztvevők, miközben visszajelzéseket kapnak arra, hogy ők adott helyzetben, mások számára érzékelhetően milyen módon kommunikáltak. Hiába akarunk jól kommunikálni, ha azt a másik nem annak látja. Tudnunk kell, visszajelzéseket egyértelművé kell tenni, hogy valóban a másik is azt látja, hallja, érzi, amit mi szeretnénk, hogy lásson, halljon, érezzen. Mindeközben azonban mi is kíváncsiak vagyunk arra, hogy éppen ezért ő mit lát, mit hall és mit érez. Ez az empátia a gyakorlatban: egymásra figyelés, megértés, elfogadás.



"Mindenki fogyatékos valamiben!"

A legnehezebb próbatétel a 3. modulban van, több gyakorlatban is. Az egyik során néhány csoporttag egy kicsit mássá változik. Van, aki kap egy mankót, más a fülére fülvédőt, megint más a szemére maszkot, és van, aki azt csinálhat, amit akar, nem igazán érti, amit neki mondunk. (végre rosszalkodhatnak, mondják ilyenkor sokan), ő az értelmi fogyatékos.

Labdázunk, vannak szabályok, amit be kell tartani. Mentorokat kapnak a „fogyatékosok”, akinknek az a feladatuk, hogy támogassák, védjék és sikerélményhez jutassák társaikat, aktívan vegyenek részt a játékban. Bizony van kavarodás rendesen, és a végén csak azt látjuk, hogy a mentorok dobnak, kapnak, adják a társuknak, de újra csak ők aktívak, mert nincs elképzelésük, hogy hogyan segíthetnék társukat a sikerhez másképpen, minthogy ők csinálják meg helyettük a dolgokat.

Nagy tanulság ez mindenkinek, amikor a feladatot megbeszéljük! Nem lehet olyan tempóban játszani, mint ahogy azt megszoktuk, de ezt senki sem akarja visszavenni, inkább a társukat vonják ki a játékból, vagy úgy segítenek, hogy azért ne akadályozza a többieket. Ahogy az az életben van. Igazodjon a fogyatékos, vagy mi igazítjuk a többséghez, de senki sem akar lemondani a dolgairól, másképpen viselkedni, háttérbe vonulni, csak azért, mert a társunk más!

Katona Erzsébet gyógypedagógus 

A gyakorlat mindig komoly hatással van miden résztvevőre, sokan megsiratják eddigi énüket is, mert eszükbe jut egy-egy helyzet, amikor másképpen kellett volna tenniük, de már nincs módjukban. Nagy katarzisokat élünk meg, amely önmagában is az empátia hatalmas előhívója, tanítója, ahogyan azt Buda Béla is mondta, gyakorolni kell az empátiát! A tréningen mi alapvetően ezt tesszük mind a 30 órában, empátiát adunk és kapunk!

A negyedik modulban az énvédelemre helyezzük a hangsúlyt, hogy hogyan is lehet a hétköznapokban asszertív az ember. Hogyan mondjon dolgokra nemet, anélkül, hogy másokat megbántana, de saját magának se okozzon gyötrelmet, azzal, hogy olyat tesz, amit valójában nem szeretne.  A tréning során különféle relaxációs gyakorlatok is végzünk – és amelyből Márti be is mutatott egy párat a konferencián -, mert a stresszoldáshoz az is kell.

Megmutatjuk a könnyű mosoly technikáját, ami nem azonos az amerikai mosollyal. Ez egy belülről jövő, friss mosoly, ami arról szól, hogy mi jól vagyunk, harmóniában vagyunk önmagunkkal, és ez annyira így van, hogy megmutatjuk. Annak is, aki pénztárosként mérges, ajándékozunk egy mosolyt – telik rá, hiszen mi harmóniában vagyunk -, és lám ő sem lesz már annyira mérges. Vagy pedig csak úgy szólunk egy ideges utastársunkhoz, aki nehezményezi, hogy közel állunk hozzá, hogy egy mosoly kíséretében elnézését kérjük. Már nem is bosszús, és maga sem tudja miért.

Ajánlott naponta többször alkalmazni!

Oly egyszerű és mivel ránk is pozitívan visszahat, érdemes hát gyakorolni, és a végén észre sem vesszük, hogy mitől is szebb a világ. És lám, aki e sorokat olvassa bármiért is mosolyog, mégiscsak mosolyog! És mosolygó arckifejezéssel ugye nem lehetünk egyszerre mérgesek is? Mindkettő izommozgás, miért nem lehetne ez a jobbérzést adó, a mosoly, a több mindennapjainkban?

Életképek a tréningről



Egy mesét mondtam el zárásképpen egy királyról, akinek 3 fia volt. Nagyon megbetegedett és a legrátermettebb fiára akarta hagyni a királyságot. Azt kérte, hogy hozzanak jelképet arról, hogy akarják vezetni az országot. Ahogy az lenni szokott a mesében, a legkisebb fiú hozta a megoldást, a háromlevelű lóherét, hiszen pont 3-an vannak, és a legkisebb fiú szerint csakis együtt képesek olyan jól kormányozni az országot, hogy az méltó legyen az apai hagyományokhoz. A király megfontolta a döntését, és szétosztotta a lóherét a fiúk között, hogy kormányozzák együtt az országot.

Egy kis házi feladat empátiából ...

Én is adtam minden résztvevőnek egy lapot, amelyet a regisztrációkor mindenki megkapott, és egy lóhere volt rárajzolva. Azt írtam mellé, hogy mindenki gondolja el, hogy mit tehetne jobban, hogyan figyelhetne másképpen családjára ismerőseire, hogy abból megértés, empátia sugározzon.

Ebben a csomagban volt egy kocka is, aminek azt a nevet adtuk „Szívtől szívig” dobókocka és a szeretet 5 nyelve van rajta és a hatodik a csend, hiszen a kockának 6 oldala van.

A "Szívtől szívig - dobokócka" használatához

Én hiszem, hogy akik a konferenciáról hazatértek - többek között Kiskunfélegyházára, Nyíregyházára, Veszprémbe, Bakonyszentlászlóra, Nagyszékelyre, Zákányszékre, Bátonyterenyére, Bényére – már „dobtak” egyet a kockával és el tudták mondani, hogy számukra minőségi időt jelentett a konferencia.

Talán már azt is tudják, hogy az elismerő szavakra éppúgy szükségünk van, ne fukarkodjunk vele hát! Az ölelés, az érintés csodákra képes, nem érezzük magunkat egyedül, – ahogy egy videót is bejátszottam az előadás elején látható volt, a Vörösmarty téren egyik karácsonykor adott „ingyen ölelés” akció - .

Azt is megtapasztalták a konferencián (is) talán, hogy az ajándékozás része kell, hogy legyen az életünknek, nem csak adni, kapni is jó, és fordítva! No és, hogy a tettek milyen sokat számítanak, azok az apró szívességek melyeket másoknak teszünk meg, melyről néha a legszebb úgy emlékezni, ha csendben ülünk, és figyeljük egymás lélegzését, mert együtt lenni a legjobb!

Kerekasztal beszélgetés

Még fél nyolckor is együtt voltunk

Eljött hozzánk Soma is, aki leírta az élményeit a Nők Lapja Café oldalán, akár már most olvasható a cikke.

Soma is eljött közénk

Milyen volt hát ez a konferencia?

Nekünk szerzőknek csoda és bizonyosság, hogy van igény arra, amit teszünk, az emberek szeretnének jobbá válni, és ehhez várják a segítséget, és tesznek is érte, hogy megkapják.



Nagy Róbert büszke arra, hogy a Tudás FM támogatta a konferenciát

A résztvevők az alábbiakat írták a II. Országos Szakmai Konferenciáról, melynek mottója az ”Empátiával a harmonikusabb világért” volt, és október 13-án volt a XVI. kerületi Corvin Művelődési Házban került megrendezésre:

• „Kellemes meglepetés volt az egész rendezvény hangulata, szépsége."
• „Köszönöm, hogy részt vehettem a konferencián a magam és a barátnőm nevében is.”
• „Gratulálok a rendezvényetekhez és nagyon köszönöm a meghívást!"
• „Szuper jó volt ez a konferencia! Amit én kaptam: az rengeteg impulzus, nagyon motiváló volt! Köszönöm!"
• „Köszönöm, nagyon jól éreztem magam, nagyon tetszett!!! Profik voltatok!”
• „Szeretettel mentem, és köszönöm, hogy hívtál, és ott lehettem a konferencián.
• „Köszönöm, hogy megtiszteltetek, örömmel vettem részt a konferencián és nagyon örülök annak, hogy jól sikerült.”
• „Nagy örömmel vettem részt a konferencián. Véleményem szerint a konferencia színvonalas, jól megszervezett, informatív volt!”
• „Köszönöm a meghívást, ha bármikor úgy gondolod, hogy segíteni tudok, szívesen megyek!”



A technikához is empatikusak voltunk

A TUDÁS FM rádió honlapján hallgatható meg a konferencián készült riportok!  

Készül az interjú Buda Bélával

http://www.tudas.fm/

  

       A fotókat Bajnai Noémi  és Mészáros Tibor készítette.


Sok szeretettel elkészült a DVD a konferencia teljes anyagát bemutatva, melyet Börönte Mártától lehet megvásárolni 4000 Ft/db áron.                    

Csillaggyertyafény Alapítvány  (1161 Budapest, Hősök tere 11.)
Telefon: 06-1-405-4877

 Üdvözlettel: Katona Erzsébet  06-30-5858-198  E-mail: trening@alitera.hu

A konferencia DVD borítója

Katona Erzsébet és Börönte Márta a konferencia létrehozói 

"Nem taníthatunk semmit az embereknek, csak segíthetünk nekik, hogy felfedezzék a dolgokat önmagukban."

                                                                             Galilei